Miért vagyok ilyen? Lesz valaha barátom?

Nagyon csendes vagyok...általánosba volt 2 barátnőm az egyikkel jól elvoltam a másikkal meg megint olyan csendes voltam. Most hogy középsulis vagyok, csak egy jó barátnőm van de vele is csendes vagyok. Most jött egy 1 új lány és vele volt egész nap(velem is, de vele nagyon jól elbeszélgetett) én meg semmit se tudtam mondani a kettők párbeszédjére. Mondta is hogy azért én is mondthatnék valamit, hiába ketten beszélgetnek, mert én is ott vagyok.

Tavaly is csak akkor tudtam normálisan beszélni vele, amikor ketten voltunk, mert ha nem, akkor rám alig nézett.

Most úgy érzem, ha ez így folytatódik egyedül leszek és a többiek még jobban kiközösítenek. Nem mintha ki lennék, de ez okból nem szoktak hozzám szólni.

Miért vagyok én ilyen? Hogy lehetnék másabb? Bánt az is, hogy amikor látom hogy a többi lány hogy elvan egymással, hogy beszélgetnek, hülyeskednek és én nem tudok.

Barátom is volt tavaly, de vele se mentek túl jól a dolgok. Elvileg azért szakított velem, mert nem beszéltem hozzá sokat.(Semmit se kérdezett, csak beszélt)

Én megakarnék változni, hogy legalább a barátnőmmel jól eltudjak lenni, de nem tudom hogyan, mert tavaly is ezen voltam, és nem ment.

Lesz majd olyan fiú, aki előtt ez menni fog? Aki állandóan tud velem beszélni és beszéltetni? Mert nem tudom hogy anélkül normális kapcsolatom lesz-e.

Amúgy akik előtt megtudok nyílni az a szüleim, nagyszüleim meg az egyik uncsim akit születésétől ismerek(14/F) és még

félig az általános iskolai bnőm, aki oda jár mint én.

Vannak mások is így?

16/L

(Kicsit sok a kérdés, de írjátok le a véleményeiteket)