Kinek mi a vélemenye a hátrányos helyzetu gyerekekrol?

Elfogadom őket,ha látok egyet és segítségre szorul,akkor mindenféleképpen segítek.Ha viszont úgy látom,hogy nem tudok segíteni,akkor elszomorodok.Viszont őszintén szólva persze,sajnálom is őket,de nagyobb bennem a segítési szándék,bármennyire is hátrányos helyzetű egy gyerek.Úgy gondolom,hogy ezek a gyermekek ugyanolyan tagjai lehetnek a társadalomnak,még ha csak anyagilag is vannak korlátozva a szüleik.Segíteni kellene rajtuk,jóval többet,mint amennyit az állam teszi!Kellene kialakítani a rendes állami és magániskolákban olyan tantermeket,olyan eszközöket,amikkel egy hátrányos helyzetű gyermek is érvényesülhet és teljes értékű tagnak érezheti magát.

Szellemi fogyatékos gyermeket viszont még életemben nem láttam élőben.Attól félek,hogy megbántom őket,pedig csak segíteni szeretnék nekik is..bár itt a lehetőségeim és a kezeim kötöttek.Játszani tudnék egy szellemi fogyatékos kisgyermekkel,de viszont akkor is félek,hogy megbántanám őket,akár csak azzal,hogy sajnálnám őket..stb.,vagy pedig elsírnák magukat.Nem szeretnék bántani senkit,főleg nem ártatlan kisgyerekeket,a szavaimmal sem!Nagyon szeretem az embereket,akik jólelkűek,és ezek az emberek-gyermekek nagyon is jólelkűek,akár öntudatukban vannak,akár öntudatlanul élnek.

Nyitott vagyok rájuk,de mondom:félek,hogy véletlenül elsírnák magukat valamin,vagy lenne valami rohamuk.A rohamnál például akárhogyan is próbálnék segíteni,de nincs nekem elég eszközöm és tudásom még ahhoz,hogy segítsek rajtuk.Bár megtehetném!

17/L

Volt három jó barátnőm is hasonló sorssal, nemigazán érdekelt. Az egyik államilag gondozott volt, a másik szintúgy de ő nevelőszülőknél élt a harmadikat padig nem a szülei,hanem rokonai nevelték.

A másodiklányról sokáig nem tudtuk, csak később derült ki a dolog, de a bandából mindenki kb egy ok-val reagálta le.

Ne idegeskedj emiatt, szerintem csak te fújod fel a dolgot, magadat rágod és ez érződik rajtad :)

18/l