Miért van annyi unatkozó fiatal?

Szia! Én középiskolás vagyok,egy elég erős angol nyelvi szakra járok. Az első két hét volt a nehéz meg a fárasztó,míg belejöttem a tanulásba,most már kb. egy óra alatt megtanulok mindent,és jön az unatkozás (négyes-ötös tanuló vagyok). Nálam ez azért van,mert figyelek órán és a tananyag 80%-át már ott megjegyzem.

De vannak olyan diákok is akik figyelnek órán,hosszú órákat tanulnak otthon,és még így is stresszesek hogy nehogy feleljenek,na ők azok akik miatt úgy gondolják hogy mi majd' megszakadunk.

Nem kérnek sokat tőlünk,főleg hogy folyamatosan építik le a magyar oktatást. Hol vannak a régi jó "lapelőnévrajta" röpdolgozatok mint általánosban? Lassan már csak ikszelgetni kell meg aláhúzni...

15/L

Én is középiskolás vagyok-

Szerintem is kétoldalú a dolog. Nekem is sokszor múlik az időbesoztáson. De ma már modern korban élünk,telefon,internet mindig van valami. Régen a fiatalok hazamentek és tanultak,ha volt valami azt megbeszélték és akkor találkoztak,vagy elment hozzá a barát.

Ma már csörög a telefon,hogy holvagy,ez van az van.

A másik aki nem jól osztja be az idejét. Van nekem is,hogy két hétre elmegy a francia tanár. és felad annyi házit,tanulni valót. Ami vagy 4-5óra hossza.Na most húzza az ember,meg közben van olyan napom mikor 7*6 órán írunk..angol földrajz,angol gazdasági ismeret..És nem könnyű gazdaságot tanulni angolul higgyétek el nekem.Aztán pénteken hulla fáradtan tudod,hogy hétfőre kell majd megtanulni a franciát + angol,irodalom meg a többi. Aztán pénteket kinevezed pihenő napnak.Aztán jön a szombat vendégek jönnek..plusz haverok elhívnak buliba. Persze mész tudod ott a szombat. Hazajössz,hulla fáradtan hajnali kettőkor. lefekszek alszok délig. Majd felkelek és eszembe jut,hogy hoppá a tanuli való..aztán ténleg nagy a nyomás. De ez csak egy példa volt.De van amikor tényleg irreálisan sokatadnak fel.Mikor 100 Matek feladatot feladnak egyik napról a másikra. És még van melette másik 5-6óra amire készülni kell. De úgy egészében ezek nem minden naposak. Egy héten kábé egy ilyen napom van..mikor majdmegszakadok utána. könnyebb a dolog.

De ez iskolafüggő,gyerekfüggő.

Régen is voltak akik úgymond le***ták a sulit. Ma is vannak..és ezután is lesznek.

16/f

Harmadik középiskolásként én is hozzáfűznék 1-2 dolgot. :)

Hétfőtől péntekig suli, ekkor 6-9 órám van. Leghamarabb 3-kor érek haza, de ilyen ritkán van. Inkább fél 4 és 5 között. Többször van olyan, hogy 8 órát a suliban vagyok, utána buszozás haza és 1-2, néha 3 óra tanulás. Szóval ez így együtt bőven túllépi a 8 órás munkaidőt. Péntek délután van pihenés, esetleg szombat délelőtt. Szombat délután ált. tanulok valamit, hogy ne vasárnap szakadjon rám az egész. Jah, és hétvégéken is járok különórákra, mert nyelvvizsga/hobbi/plusz tudás kell.

(Ezzel a kérdésre válaszoltam, nem sajnáltatni akarom magam. Tudom, hogy lehetne sokkal rosszabb, tudom, nem én vezetem a háztartást, nem nevelek gyereket, megvan minden, amire szükségem van.)

Viszont sokan vannak, akik tanulás- és különórafóbiájuk miatt túl sok szabadidőval rendelkeznek. :) Ma már nem az a menő, ha kinnt fociznak, hanem a non-stop gépezés hajnalig. :)

Valamint így a végére: Az jutott eszembe, amikor itt panaszkodnak az emberkék, hogy nincs pénzük, spórolniuk kell. Erre legalább 2-3 válaszoló visszakérdez: "Neted miért van?" :) Vagyis nem kell ahhoz annyi szabadidő, hogy az ember megnézzen egy háromnegyed órás elborult műsort/ontsa a neten a hülyeséget. (Ezt a hasonlatot lehet hogy csak én értem. :) Remélem nem.)

Most pedig azért írok ilyen kisregény méretű védőbeszédet, mert nemrég értem haza és unatkozom. :) Éljen a szünet! :)

15/L

épp azért ülnek le a tv meg a számítógép elé, mint ahogy sok már felnőtt is, mert kikapcsolja őket, nem gondolnak a problémákra. a felnőttek is, hazajönnek, benyomják a sok értelmetlen műsort, és csak gúvadnak rá. van h aztsetudják miről van szól, de legalább ülnek, kikapcsolják az agyukat. a gyerekeknek ez egyfajta "menekülés". a számítógépes játékok, meg hasonló ilyen dolgok.

és sajnos télleg sok nyomás nehezedik a gyerekekre, mert amilyen szintű az oktatás ma itt magyarországon, az sokszor elfogadhatatlan.

van még a pénzhiány is, a gyereknek már kb moziba menni a haverokkal se mindig fussa, esetleg megvenni azt a könyvet amit látott a neten vagy a tv-ben és érdekelte volna. marad a net, meg a tv meraz "ingyen" van.

Hát akkor én is mint középiskolás hozzáfűzök valamit.

Vannak olyan hetek, amikor hirtelen rájön az összes tanáromra a dolgozatíratási vágy. És ilyenkor tényleg nagy a nyomás. Napi 7 órám van átlagba, teljesen kikészülök mire hazaérek, és akkor ilyennel szembesülök, hogy holnap fizika és matekdolgozat, holnapután német és kémia azután stb... és ez nagyon idegesítő, mert azt se tudom, hogy mit tanuljak. Ha egy héten maximum 2 dolgozatot írok akkor bőven van időm megtanulni, akkor egy rossz szavam sincs, de amikor ilyen hetek ugranak be, hogy 5-6 témazáró... pff...

Viszont vannak olyan hetek amikor minden nyugis (ez általában az ilyen dolgozat dömpingek után van), mert nem lesz felelés és dolgozat és ilyenkor "van idő unatkozni".

Szerintem én még a fiatal korosztályba tartozom. 21 éves vagyok és egyetemista (láttam eddig csak középiskolások írtak).

Szerintem sokkal több tényanyagot kell megtanulni mint régen, az iskola nem a kreativitásra és önmagunk eladására készít fel, hanem a passzivitásra. Magyarán arra, hogy kilépve a középiskolából, ahol egy csomó mindent a fejünkbe tömtek (és tényleg túl sokat), nem vagyunk felkészülve az életre.

Főleg ebben a mostani helyzetben. Nem úgy működik már, hogy aki dolgozni akar, azoknak lesz is munkahelyük. Az öngondoskodásról meg fogalmunk sincs. Ez nem bevett szokás.

Azt tanuljuk, hogy ha szerzünk egy munkahelyet, akkor ott fizetnek nekünk, de mi van akkor, ha nincs semmiféle munkahely számunkra?

Ez szerintem a fiatalságnak egy komoly probléma és belekényszeríti őket egy ismeretlen helyzetbe. Nem elég nekem sem diplomát szerezni, mint mondják az csak egy jogosítvány, de vezetni az még nem feltétlenül tud, akinek jogsija van.

2 hónapja megyek diákmunka után, csak hogy egy példát hozzak és semmi. Még csak szórólapozást sem tudok vállalni, mert passzív féléves diákokat keresnek 8 és 12 órában, rettenetesen alacsony bérért.

Hozzáteszem, ennyit nem tudok és nem is akarok hiányozni az iskolából.

Szóval szerintem a fiatalokra való nyomás-nehezedés nem feltétlenül a tananyag nagyságában nyilvánul meg, hanem az, hogy sokak számára ellehetetlenítettnek tűnik a jövő.

Én 11.-es vagyok, és Waldorf iskolába járok. Nálunk még ma is megy ez a kézimunka dolog, meg fafaragás, stb.. Csinálunk mindenféle dolgokat. Sokan azért néznek minket fogyatékosnak, mert ilyeneket csinálunk elég sokszor, jó sokat, de nekünk ezek mellett meg vannak tartva ugyan azok az órák, mint a "normális" iskolásoknak.

Suli után nekem jön a saját elfoglaltságom, a zene. Zenekari próba, több zenetanár. Hetente 5 zeneórám van. Hazaérek, megcsinálom a suliba a dolgomat (közben persze minimális pihenéssel) és utána tudok csak zenélni. Amikor már annyira fáradt vagyok, hogy nem tudok tovább játszani a hangszeremen, jön az a tanulás, aminek nem az iskolához, hanem az érdeklődési körömhöz van köze. Mire jönne az alvásidő, tehát már mindennel megvagyok, jön a társasági élet, természetesen nem személyesen, mert hajnalban kevés emberrel találkozni az utcán, vagy ha össze is lehetne hozni, nem mindenkinek engedik meg, hogy iskolaidőben hajnalban kimenjen barátkozni, tehát MSN, skype, telefon.

Másnap az egész megy elölről.

Én nem azért vagyok annyira "leterhelve", mert mindent rám pakolnak, hanem mert úgy gondolom, hogy csak az iskolai tudás nem elég a boldoguláshoz.

Ha épp nincs semmi dolgom, a szervezetem beállt erre az életmódra, ezért nem tudok elaludni éjfél előtt, tehát megnézek valami filmet.

Ilyenkor szoktam én unatkozni.

Ez az én történetem, szerintem elég sokan vannak hasonló helyzetben.