Nagyon szégyellem a házunkat az ismerőseim, barátaim előtt. Ilyen esetben mit tehetnék?
Ugyan már 20 éves vagyok és tervezem, hogy minél előbb elköltözök, de sajnos még nem állok úgy anyagilag, hogy megtehessem.
Egész életemben kb. 3 barátom járt a házunkban, mert nagyon szégyellem mindenki előtt.
A házunk kívülről nincs lefestve, az udvar olyan mint egy lomtár. Már hiába próbáltam összepakolni, apukám mindenféle régi kacatot gyűjt, azt mondta, ki ne merjek dobni semmit. A teraszunk is szép lehetne, de apám felpakolt rá disznóvágó asztalokat, nem lehet normálisan kiülni se.
Belülről se jobb a helyzet. Van 3 testvérem, a legkisebb öcsém 7 éves, de mindenhol a játékai és a rajzai vannak szétdobálva, ráadásul a földszinten az összes szekrényt összeragasztotta matricával. A szüleimet mindez nem zavarja, nem is értem hogyhogy. Nappalink nincs, ha vendég van, akkor a konyhában vagyunk, de az étkezőasztalunk egy ütött-kopott 60 éves asztal, 2 szintén őskori székkel és egy régi paddal. A konyhaszekrényt 5 éve vettük, de anyám idegességében egyszer becsapta az üveges ajtót, így az egyik ajtón kitört az üveg, a másik felén pedig be van repedve, ráadásul a konyhaszekrény szélét öcsém összefirkálta, ahogy a lépcsőkorlátot is. Ahogy belépünk a bejárati ajtón egy kisebb helyiség van, ami tele van pakolva szekrényekkel, ott van a fagyasztó is, de minden eléggé poros, anyám ott dohányzik, így meg lehet fulladni a füsttől. Ráadásul most még az egyik macskánk bent van, mert elütötte az autó, a lábát folyamatosan hintőporozza anyám, így a járólap csupa fehér és nagyon büdös van ott, olyan, mintha több hónapos hulla rohadna ott. Innen, ha továbbmegyünk a következő helyiségbe egy "mosókonyha" fogad, ami egyben ruhatároló is és itt van a kazán is. Mivel anyám nem fizet szemétpénzt, inkább cigire költi azt a pénzt, így itt gyűjtik a szemetet,a mit majd télen el akarnak tüzelni. A fürdőnk félig van lecsempézve, ahol nincs, ott még a régi vakolat bomladozik. Hiába rakok hetente rendet, másnapra olyan, mintha semmi se történt volna. Például ma fél 1-kor rendet raktam a konyhában, de már a tesóim szétpakoltak, összemorzsázták a szekrényt, egyáltalán nem figyelnek a rendre. :(
Az emeleten már valamivel jobb a helyzet, viszont öcsém szobája nincs fallal elválasztva, hanem a folyosóval egybe van. Ez azért gond, mert 15 éves, állandóan szerel valamit és a szobája szintén, mint a kupleráj. Fától kezdve az energiaitalos dobozon át a szemétig minden szét van dobálva a szőnyegen. Nem akarok utána pakolni, hiszen már elég nagy, de nem tudom hogyan lehetne rávenni arra, hogy rendet tegyen, szerintem a szüleimnek kéne lépniük.
Fent van egy wc mosdóval, de itt ide még egy csocsóasztal is be van rakva, ami használhatatlan már, de nem engedik a szüleim kidobni. Itt a fal festve van, de már ráférne egy újrafestés, mivel 10 éve lett kifestve, egyes helyeken már itt is kezd potyogni a vakolat. Ha kitakarítok max. 3 napig van rend, mivel a úgy mosnak fogat, hogy minden csupa fogkrém lesz, a földön a wc papírokat szétdobálják (nem a használtat, hanem csak úgy letépik vagy is tudom hogy kerül az oda és miért.. ).
Nem tudom, hogy tarthatnám fenn a rendet. Annak örülnék a legjobban, ha végre elköltözhetnék és hívhatnék magamhoz ismerősöket vagy ha addig is lenne a szobámba egy külön bejárat, ami az utcáról nyílik. :(
Eddig mindig kerültem, hogy eljöjjenek hozzám, inkább én mentem a barátaimhoz és sehol se találkoztam még hasonlóval. Még ha valahol nem is éltek fényesen, legalább rend volt. Pár nap múlva megbeszéltük egy barátommal, hogy eljön hozzánk, de nagyon félek attól, hogy mit fog szólni a házunkhoz.
Velünk is ez volt. Egy évig nem aludt nálunk a barátom, mert szégyelltem ahogy kinéz minden (pedig nálunk nem ilyen súlyos a helyzet). Pedig jöhetett volna hamarabb is, mert még nálunk is jobb minden, mint amit az anyjánál tapasztaltam.:D Amikor először odavitt, alig lehetett leülni egy székre, mert minden tele volt pakolva cuccokkal. Nagy nehezen letakarítottunk egy széket, hogy rá lehessen ülni, a következő pillanatban pedig beleléptem egy serpenyőnyi olajba, amit az anyja még múlt karácsonykor felejtett az asztal alatt. (Forró volt a serpenyő, lerakta a konyhakőre kihűlni) Azóta az összes nagyszülőjét is végiglátogattam. Egyik helyen a kutya mindig berohant a nagyszobába (egyben vendégszoba és nappali), lepisilte a szőnyeget és elmenekült. Másik helyen pedig minden tele volt leszakadt, antik barokk ülőalkalmatosságokkal, hatalmas volt a rendetlenség. Megfogadtuk, ha összeköltözünk, inkább semmilyen cuccunk ne legyen, de mindenképpen egy tágas és világos lakásban akarunk élni, nem ilyen porfogók között.
Valahogy pedig közölnöd kell a helyzetet. Fordulj oda a haverodhoz: "Figyelj, előre felkészítelek. Nem én választottam a családomat, a helyzet nekem is roppant kényelmetlen. Azon ritka szerencsétlenek közé tartozol, akiknek megmutatom a helyet, amit jobb híján az otthonomnak kell, hogy nevezzek."
Utolsó, köszönöm, hogy ezt leírtad, bevallom őszintén kicsit meg is nevettettél a leírásoddal. :) Jól esett olvasni, hogy nem csak nálunk ilyen a helyzet. Nálunk van hova leülni, a gond az, hogy általában az asztalok vannak tele szennyes edényekkel, mert lusták belepakolni a mosogatóba azt, amiből esznek/isznak. Ráadásul anyám az ebédlőasztalon szokott cigit tölteni, szóval általában minden csupa dohány.
Azért lenne muszáj mindenáron eljönnie hozzánk, mert megbeszéltük, hogy újratelepíti a gépemet és mivel asztali gép, így nehezen mozgatható.
Most nem voltak itthon a szüleim, kitakarítottam a szobájukat. Az öcsémet is rávettem, hogy segítsen(megfenyegettem, hogy amit nem szed össze, az megy a szemétbe), nem volt itthon senki akihez tudott volna szaladni segítséget kérni, úgyhogy segített, igaz a felénél már azt mondta, hogy elfáradt, úgyhogy onnantól a játékait bedobozoltam és felraktam a szekrény tetejére. Csak arról félek, hogy majd megkér valakit, ha hazaértek, hogy vegyék le neki.
Igen, már mondtam nekik, de erről korábban írtam is. Akkor egyszer apukám elpakolt az udvaron úgy, ahogy, azóta nem izgatja őket a dolog. Már olyanokat is mondtak, hogy "akinek nem tetszik majd az kitakarít" vagy "akinek nem tetszik az hazamegy".
Az a baj, hogy a húgom barátai is néha járnak ide, de ők is eléggé trehányak, tehát őket nem érdekli, azóta a szüleimet se érdekli, mivel úgy vannak vele, ha a húgom nem szégyenli, akkor nekem se kéne, mert "annyira csak nem lehet rossz". De nekem nem drogos, iszákos barátaim vannak, hanem normálisabban. A konyhából nyílik a teraszra egy erkélyajtó, de az sincs normálisan megcsinálva, körbe van purhabozva.
Az egész házban a fürdőt tartom a leggusztustalanabbnak. Anyám egyedül itt takarít (legalábbis ez a rész tűnik a legtisztábbnak). Ettől függetlenül ha másnál lenne ilyen fürdő én biztos nem fürdenék ott, mert utána koszosabbnak érezném magam, mint előtte. Mint írtam a falon még a régi festék maradványai vannak, itt-ott, ahol ki lett bővítve 14 éve a fal ott beton van, de már jártam úgy, hogy fürdés közben a fejemre esett a vakolat.
Egyébként szerintem a fürdőt a húgom (19 éves) is szégyelli a jelenlegi barátja előtt vagy a barátja mondta, hogy ő aztán nem fürdik itt. Észrevettem, ha itt van a barátja akkor a fürdőben mindig becsukja az ajtót és még sosem fürödtek itt, pedig volt, hogy a barátja 3 napig is itt volt, de inkább megvárta, hogy hazamenjen és akkor fürdött le.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!