Az I. Világháború előtt Magyarországon milyen volt az életszínvonal?

A K und K , vagyis Kaiser és Königliche Magyarországról legendákat mesélnek. Annyi bizonyos, hogy a kiegyezés után fokozatos fellendülés következett be. Ekkoriban épültek az Andrássy úti paloták, Pest nagyon fejlődött.

Az ipar is fejlődésnek indult, gyárak alakultak és kezdett megváltozni az élet.

A cselédvilág ellenben nem tűnt el, sok szegény, nincstelen ember volt, de a fejlődés mégis megindult és egyre több embert érintett. Rengeteg ember dolgozott a vasútépítéseken, úthálózatok születtek, mondhatjuk, volt konjunktúra és aki dolgozott, az rendesen megélt. Természetesen ez 30 év alatt fokozatosan fejlődött.

Kialakult egy polgári réteg, sőt, nem is egy, hanem kispolgári, közép és nagypolgári, a nemesi réteg mellé, amelynek még mindig volt ázsiója.

Az életszínvonal azért messze elmaradt a maitól, még a városokban is ritka volt a fürdőszoba, nem volt villany, általános volt a kenyér, szalonna, hagyma eledelként.

Az ország többsége szegény volt és a nyomorgók száma is hatalmas volt, nem volt ritkaság az éhhalál és a fagyhalál.

Azért sokkal jobb volt mint korábban és mint már említettem, egyre többen éltek jól.

Anglia volt a legjobb helyzetben, bár ott is volt szegénység, sokan vándoroltak ki az USA-ba, aztán talán Hollandia, Svájc, de szorosan mögöttük az osztrákok, végül a németek, franciák, nagyjából egy szinten, akikhez mi is kezdtünk felzárkózni a korszak végére.

Mindezt figyelembe véve nem volt rossz időszak, de azért nem volt mindenkinek fenékig tejfel.