Régen a nők tényleg nem dolgozhattak, nem szavazhattak?

Dolgozni nagyon régóta dolgoznak, az alacsonyabb származású nők nem engedhették meg maguknak, hogy otthon maradjanak, így már a 15-16. századtól cselédnek, mosónőnek álltak, de az igaz, hogy a polgári családból származó nők egészan a 19. századig nem járhattak iskolába, nem dolgozhattak (ha csak a jótékonyságot nem lehet munkának nevezni), és a nők származástól függetlenül csak a 20. században kezdtek el szavazati jogot kapni. (Svájcban pl. csak 1978-ban kaptak ilyen jogot.)

Az előző csodálatos hozzászólót inkább nem is kommentálnám. Akkor lenne rend, ha a Dunába lőnék az öszes így gondolkodó idiótát...

Nagyon régen.

Kb. Száz éve. (Meg persze azelőtt.)

Magyarországon pontosan nem tudom mikor kaptak szavazati jogot a nők, de pl. amikor a nagypapám egyetemre járt (az ötvenes évek elején), előtte pár évvel még hatalmas szám volt, hogy egy nő egyáltalán egyetemre ment.

Az túlzás hogy nem dolgoztak.

A középkorban ugyanúgy részt vettek a mezőgazdasági munkában, mint a férfiak. Később meg a háztartás vezetése és a gyereknevelés volt a munkájuk. Ma is vannak férfi és női munkák, csak akkoriban alig volt átfedés.

A szavazati jogot pedig csak a XIX-XX. század fordulója óta kapták meg. Volt ahol csak a hatvanas-hetvenes években.

Pedig bizony nem volt az rossz rendszer. És úgy gondolom, nemcsak férfiszemmel nézve.

Nézzük a munkát. Ugye ma dolgozhat, de úgy, hogy ha 30 év körüli, akkor azért nem kell a munkaadónak, mert ketyeg a biológiai órája és el fog menni szülni, ha szült, akkor nem kell vissza, mert a gyerek miatt úgyis mindig el fog kéredzkedni, ha meg elmúlt 45 éves, akkor azért nem kell, mert már nem elég dekoratív.

Ezzel szemben régen megvolt a klasszikus családmodell, ahol a nő főállásban gyereket nevelt és a házat tartotta rendbe. Ez az elvárás manapság is megvan, csak mellette még dolgozzon is, a fenti feltételekkel.

A szavazati jog meg nem adása meg logikusan következik a régi családmodellből. Az volt a kiindulás, hogy az döntsön az ország sorsáról, aki magát eltartja. A nők tömeges foglalkoztatásával ez persze már nem volt tartható, az más kérdés, hogy ezzel jobb lett-e nekik.

Tényleg nem. Mindezt az első feministák tették lehetővé számunkra. Sok nő nincs is tisztában azzal, mennyit köszönhet a feministáknak, csak sztereotípiák alapján szidja őket.

[link]

Ami a másik oldalt illeti: én nem nevezném rendnek azt, hogy csak a férfiak valósíthatták meg magukat, a nők pedig, ha csak nem voltak népszerű művésznők, írónők, kénytelenek voltak elnyomni az egyéniségüket. Nem kell szépíteni a férfiuralmú társadalmat, "klasszikus családmodell" és hasonló szemfényvesztő kifejezésekkel. (A gyereknek se biztos, hogy olyan jó a frusztrált anya, aki feladta az álmait, ileltve fel kellett adnia - a gyerek példaképet lásson, ne szánalmas áldozatot...) Sok hímsoviniszta férfi szeret azzal jönni, hogy a nagyszüleinknek jó volt a régi rendszer - holott akkoriban a nőket nem kérdezte meg senki, hogy ez nekik jó-e így! A féárfiak túl sokszor akarták, akarják megmondani, hogy mi a jó a nőknek, mitől lesznek a nők boldogok - amikor közben valójában a SAJÁt boldogságukról beszélnek!

Másik gyakori antifeminista érv, hogy a feminizmus bodogtalanná tette a nőket - az említett kettős teher (munka + háztartás) sok esetben megvan, de miért? Mert a férfiak nem fogják fel (tisztelet a szerencsére hazánkban is egyre több kivételnek!), hogy nem 200 évvel ezelőtt élünk, és nekik is meg kéne fogni otthon a porszívót.