Ti elítélitek minden esetben azokat az embereket akik voltak már börtönben?

Mindenkinek van egy olyan tulajdonsága ami miatt elsőre ítél, így sajnos bennem is. De alapvetően, azért szeretem megtudni, hogy miért tette amit tett. Van egy ismerősöm, aki gyilkosság miatt ült, de a miután megtudtam a dolog körülményeit más módon viszonyulok hozzá.

Viszont akiket így belerángatnak bűnelkövetésbe őket valahogy nem tudom sajnálni. Minden emberben kell hogy legyen valamennyi józan ész, és erkölcsi gát, hogy oké eddig veletek voltam, de ezt már nem teszem meg.

Régebben olyan voltam mint Te, hogy nehezen tudtam nem-et mondani.

De gondolkodj el azon, hogy vajon mennyire becsülhetnek az olyan emberek, akik elvárják tőled, hogy részt vegyél pl egy rablásban. Mert szerintem semennyire. Ha kicsit is becsülnének, akkor nem hoznának ilyen helyzetbe Téged.

Persze tudom, hogy elméleti alapon kérdezted, és nem csináltál még semmi hasonló balhét. A lényeg, hogy tudj nem-et mondani.

néha nem árt hallgatni a megérzésekre. azért az ember nem kerül olyan könnyen börtönbe csak mert egy bűncselekmény helyszínén ott volt.

aki megjárta a börtönt, az megváltozik. elég kemény dolgok mennek odabenn.

tanulj meg nemet mondani, és kerüld a zűrös embereket. elég ritka az olyan, h valaki full pedáns, törvénytisztelő embernek mutatja magát, semmilyen jel nem utal rá, h bűnöző, aztán a másik percben borul a kép, mert ennek ellenkezője bizonyosodik be.

ha megismersz valakit, kérdezz tőle sokat, sokféle dologról. ezáltal megismerheted, és kiderítheted, h milyen szándékai vannak.

Először attól függ, hogy miért került be. Ha mondjuk önvédelemből verekedett (vagy a barátnőjét/feleségét védte valakitől vagy ilyesmi), és véletlenül ölte meg az illetőt, attól az én szememben nem lesz hidegvérű bűnöző. Ha mondjuk pénz- vagy okirathamísításért (vagy hasonló) volt bent, akkor nagyon fontos, hogy milyen a jelleme, és megbánta-e a dolgokat. Elvégre ez megbocsátható, nem ugyanaz, mintha direktbe kirabolt volna valakit. Ellenben az olyanokkal, akik alvilági dolgokban voltak benne, egész bűnlajstromuk van, rabolgattak, megtámadtak embereket (és lehetne még sorolni) 30 lépés távolságot tartanék. Láttam már ilyeneket, és alapjában véve hencegtek a börtönélményeikkel, meg hogy ők odabent is milyen jól tolták a bizniszt. Olyan is volt, aki lazán bevallotta, hogy nyomja tovább, és ha elkapják, és megint bekerül, nem számít, odabent is jól megvan.

Másodszor viszont (bármit is követett el) számít az is, hogy a börtön mennyire változtatta meg az illetőt, és ha negatív irányban változott, akkor az tekinthető-e átmeneti állapotnak, amit az idő majd orvosol.

Nem minden esetben ítélem el.

Hogyha gyilkos , pedofil , nemi erőszakoló akkor elítéltem.

Pl ha autót vezetsz és elgázolsz valakit, és meghal... és egy világ omlik össze benned, mert soha senkinek nem akartál ártani.

Vagy ha az utcán megtámadnak, de te olyat mosol be a támadónak, hogy a fél arca leszakad...

Az ilyen embereket nem ítélem el.

De elítélem azt a kamionsofört, aki anno megölte a barátnőmet, azzal, hogy elaludt és az autóúton 110-el frontálisan belecsapódott a szembejövő autóba. Elítélem, mert elkerülhető lehetett volna, ha időben megáll és alszik, vagy ha a tempómatot nem kapcsolja be, és lelassult volna a kamion magától.

16 évesen majdnem idegösszeroppanást kaptam, mert egy olyan embert vett el tőlem, akit szerettem. És még csak bocsánatot se kért.

NEM!!!!

A bíróság már őket elítélte, ők a felelősséget viselték, leülték, letöltötték. Megy az élet tovább.

Nem hiszem, hogy egy életen át tartó stigmaként kellene ehhez viszonyulni.

(Más persze a kéjgyilkos, a visszaeső stb stb. De aki egyszer elbotlott és letöltötte, az utána még lehet értékes ember.)

Akarom mondani gázolás.

Véletlen, ha tényleg baleset történik, amiért egyik fél sem felelős, óvatlan, ha a sofőr nem alszik amikor kell, ha másfele figyel, stb...