Sokat várok? Kicsit rosszul esik h nem jelentkezik. Mi lesz később?

Szia!

Nem vagyunk egyformák... Én nagyon nehezen szültem, megszenvedtünk a babával mindketten. Szülés előtt minden jó ismerősnek, rokonnak megígértem, hogy amint megvan a baba, megy az sms... Amikor megszültem, 1-2 napig nem is voltam nagyon jól, és amikor jobban voltam, akkor meg babáztam. A férjem küldözgette az sms-eket a rokonyéknak, a barátok meg valahogy lemaradtak . Ez nekem is nagyon rossz, de kb. 4-5 nap múlva kezdtem el sms-eket írni, meg képeket küldeni.Légy türelmesebb picit vele, most minden gondolata a baba körül forog! :)

Én is megértem, hogy a család és a baba az első, de azért egy 3 perces hívást az ember tud szakítani egy barátnőre, aki mindig mellette volt és otthon izgul, hogy mi van vele :)

Azért mondjuk tegnap szült még, adj neki egy-két napot, míg a nagy izgalmak meg a családi pofavizitek lezajlanak :) Így is elég kellemetlen szerintem mikor egy szülés után boldog boldogtalan beesik a kórházba, meg gondolom anyós is ott van jó tanácsokat osztogatni :)

Szerintem megvárja az alkalmat míg normálisan tud veled egy pár mondatot váltani, mint barátnőjével. Már ha nagyon jó barátnők vagyok. Azért ha mondjuk 4-5 napon belül nem jelentkezik, az nem szép dolog, hisz te is gondoltál rá, mikor te voltál a soros baba ügyben :)

Itt a kérdés az, hogy jó barátnők vagytok-e és kiegyensúlyozott-e a barátságotok :) ha igen nincs min aggódnod :)

Most olvastam a kommentedet, nekem is volt egy barátnőm aki férje miatt megszakított velem minden kapcsolatot, pedig együtt nőttünk fel. Aztán mikor elvált persze én kezdeményeztem, mert megsajnáltam, mert igazán szerettem és úgy gondoltam én lépek, neki van szüksége rám.

Csak tudod ennek abrátságnak 16 év után végeszakadt, mert egy önző nő volt mindig is, csak én azt akkor nem vettem észre mert szerettem és naív voltam, mindig megmagyaráztam magamnak, hogy biztos nem úgy van, és én léptem, persze amikor pasija volt nagyívben leszart, aztán kullgott vissza.

Azért ezen gondolkozz el. Ha nem jelentkezik ne erőltesd, megértem hogy rossz, de nekem még rosszabb volt feldolgozni, hogy évekig gyakorlatilag csak kihasználta barátságomat.....

Szintén előző, de a komment függvényében

Igen, szerintem túl sokat vársz. Én pl családon kívül jóformán senkivel sem beszéltem amíg kórházban voltam és érdekes módon senki nem sértődött meg. Tiszteletben tartották, h most magamhoz kell térnem (császároztak, a babám a koraszülött osztályra került, 3 óránként csoszogtam hozzá, h szoptatni próbáljam, a maradék időben pedig fejtem és pihentem. Eszem ágában sem volt barátnőkkel trécselni még a legjobbal sem). Egyébként meg a barátságnak nem az a fokmérője, h mennyi időt töltötök együtt, mennyit beszéltek. Az én legjobbam 18 éve a legjobbam, és nekünk is szakadt már meg a barátságunk egy rövid időre pasi miatt (egyszer miattam egyszer miatta). De sokkal-sokkal fontosabbak voltunk egymásnak ahhoz, h haragot tartsunk. Soha (kivéve ált.iskolát) nem találkoztunk túl sűrűn, nem beszélünk mindennap, de ettől ugyanúgy a legjobbam és én is neki. Rá mindig számíthatok, ő is rám és amikor beszélünk, akár 1 hónap kihagyásával (volt ilyen is), akkor ugyanott folytatjuk, ahol abbahagytuk.

Hagyd a barátnődet lábadozni, ne nyaggasd, nyaggatják elegen. És ha később nem lesz rád annyi ideje, mint eddig, akkor se haragudj rá. Mert lehet, h neked egy tündér jó babád van, de lehet h ő meg egy sírós babát nyert, akit az elején le sem lehet tenni... Hidd el, fog hívni.