Az akcentus tájszólást jelent?

akcentus (latin = "hangsúly") Ejtésmód, hangsúly, hanglejtés, nyomaték, hangnyomat, kiejtés, hanghordozás, beszédmód, idegen ejtés, árnyalat, mellékzönge. Főleg az idegen akcentus, németes akcentus-féle szókapcsolatokban használjuk, néha önállóan is: "Húsz éve él Magyarországon, de még mindig akcentussal (= idegenes ejtésmódban) beszél". Választékos szó.

Az “akcentus” szó szótári jelentése alapján (1. hangsúly; 2. ejtésmód, hanghordozás; Magyar értelmező kéziszótár, 2003) alapján elképzelhető lenne a “székely akcentus” kifejezés, de valóban nem szokványos jelzős szerkezet ez, hiszen nem idegen nyelvi hatásról, hanem nyelvjárási színezetről van szó.

Akcentusa egy külföldinek van, aki nem beszéli tökéletesen a nyelvet.

Tájszólás/dialektus az anyanyelvi beszélők egy (általában regionális) körére jellemző.