Szerintetek ez barátság? Vagy csak én viszonyulok túl érzékenyen ehhez a témához?

Azt mondják, hogy a testbeszéd az többet mond ezer szónál. Kicsit gyerekesen fog hangzani első olvasásra, de engem mégis bánt a dolog, szóval szerintetek túlreagálom, vagy pedig tényleg ki vagyok közösítve valamilyen szinten ebből a társaságból?

Szóval hárman vagyunk barátok, 25 éves fiúk. Többször kellemetlenül érzem magam olyan szituációkban mint például:

1. Elmegyünk közösen vásárolni, ők ketten megállnak megnézni valamit, és pont úgy állnak, hogy egyikük mindig a hátát mutatja nekem, tehát nem enged be abba a kis félkörbe, ami a polc és köztük van. DE ha van ott még egy ember rajtam kívül (aki mondjuk csatlakozott egy vásárlás alkalmával a társaságunkhoz), akkor őt beengedik ebbe a körbe, és nekem ugyanúgy a hátukat mutatják.

2. Járkálunk a városban, vagy akárhol. Ők mennek ketten egymás mellett, én mögöttük mindig. Ha csatlakozik a negyedik srác, akkor annyira összehúzzák magukat a járdán, hogy hárman elférjenek, és meg újra mögöttük kullogok. Ha ne adj Isten egyikük véletlenül mellém kerülne pár másodperc után újból beáll az első sorba én meg követem őket mint egy kiskutya.

3. Múlt héten pl. autókiállításon voltunk hárman. Amikor egyikük leállt megnézni egy olyan autót ami tetszett neki, de nekünk nem, akkor bevártuk és együtt mentünk tovább. De amikor én álltam le megnézni egy autót akkor ők ketten mentek tovább mintha mi sem történt volna,sőt mire felnéztem már el is tűntek.

4. Ha elmegyünk valahova (így az autókiállításra is) az esetek 90%-ában én megyek autóval. De soha nem kérdik meg, hogy most mennyivel szálljanak be a benzinbe. Vagy ha nem is szállnak be, akkor legalább kompenzálnák azzal, hogy fizetik a kajámat, vagy hasonlók, de nem. Pont úgy érzem magam mintha a sofőrjük lennék, cipelem őket ide-oda, de az egyiknek sem tűnik fel, hogy a benzin nincs ingyen és azért én sem keresek annyira túl jól.

Köszönöm, hogy végigolvastátok és várom a véleményeket!