Ti hogyan képzeltek el egy szabad életet?

7-es vagyok. Ha már meg lettem szólítva, hogy a "TELJES ÉLET" után mi történt, hát leírom, már csak azért is, hogy hátha tanulnak belőle, akik olvassák.

A 89-es rendszerváltás során a privatizációkor hozzájutottunk egy közepes céghez, melynek hatalmas megrendelésállománya is volt a szoci múltból. Ez apám munkahelye volt, ahol az utolsó években igazgató volt és meg lehetett venni. Nem szarér' hugyér', de a megrendelésállományból a "praxis" kigazdálkodható volt. Mikorra felnőttem, pár munkahelyet kipróbálva, (egyikhez se fűlött a fogam) én is beszálltam és ebben kezdtem el dolgozni. Sajnos a megrendelések, ahogy a kormányok váltották egymást, kitaláltak mindenféle mutyikat, amikből minket már kihagytak, jött egy csomó olyan közbeszerzési szabályozás, ami a mi köreinket is kiütötte, tehát elapadtak a munkák és a kegyelemdöfést a válság adta meg.

Amiben én jó voltam: technológiai szaktudás, a termelő folyamatok olyan átszervezése, hogy sokkal költséghatékonyabban működjenek a dolgok. Ezzel késleltetni lehetett a teljes összeomlást. Ami baj volt és gyengeség: hogy a munkák behozogatását senki nem menedzselte a családból. Ami bejött az bejött, ami elúszott az elúszott. Sajnos képtelenek voltunk új utakra lépni és új megrendelőket akvirálni. Aztán meg el is adósodtunk sajnos. Ma is az előzmény maradványain tengődünk, de irtó szarul sajnos.

Viszont tény, hogy tudom, hogy milyen a teljes és jó élet, mivel megtapasztaltam. Ez az élet egyébként egyáltalán nem egy felelőtlen henye luxusélet, hanem igen komoly munka. Nyilván voltak előnyei, mondjuk más egy Porschéval megjelenni, mint egy Suzukival, más az, hogy nem kell a kisemberek sirámai között elvegyülni és együtt hüppögni, nyilván más volt, hogy nem kellett azon paráznom, hogy elkések. Illetve de, csak az nem a "főnök" előtt volt szégyen, hanem az üzletfél előtt, aki mondjuk tárgyalni várt. Azért mondom, hogy az sem volt gondtalan és felhőtlen élet, de más dimenziókban zajlott. Ott nem a napi filléres sárgacsekkproblémákkal viaskodtunk, hanem azzal, hogy egy jó beszállítóváltással adott esetben százezreket, milliókat meg lehet spórolni.

A jelenlegi életemhez csak annyit tennék hozzá, hogy ne kelljen tartanom semmitől. Ne kelljen amiatt aggódnom, hogy betörnek hozzánk, hogy megerőszakolják a lányomat, hogy kirabolják az idős édesanyámat, hogy részegen a kapum elé hánynak, hogy mire visszaérek a parkolóba, az autómnak lába kél, stb...

A szabad életet úgy képzelem el, hogy az emberek KÖLCSÖNÖSEN toleránsabbak egymással. Úgy értem, hogy nem csak mindig az a néhány amúgy is "jobb" ember enged, hanem a többi is. Senki sem bömböltetné a zenét éjjel 2-ig, mert tekintettel lenne a szomszédokra. Senki sem szemetelne, nem üvöltözne a buszon, és más módon sem zavarná a többi embert.

Én így képzelem a szabadságot.