Ti hogyan képzeltek el egy szabad életet?
Szabad élet piri számára: nem függni az emberektől (tehát nem bántódom meg a hülye apróságokon, sem a kritikán, és a saját véleményemet semmi sem rendítheti meg, és képes vagyok ellentmondani), alvás nélkül élni.
De a szabadság ennél sokkal összetettebb.
Heti 2-3 munkanap elég lenne, de ez egy börtönbolygó, amíg azok uralják a világot, akik jelenleg is, vajmi kevés az esély a változásra. Egyébként meg:
dolgozok -> dolgozom
8 orát -> 8 órát
járkálnák -> járkálnék
olvasnák -> olvasnék
utánna -> utána
stb.
Saját vállalkozás ami ahhoz a munkához kötődik amit szeretek csinálni és olyan helyen lehet űzni ahonnan nincs is kedve az embernek eljönni.
Ez számomra egy teljesen megvalósítható álom szerencsére és jó úton haladok a cél felé.
Egyébként sokan sóvárognak jobb/szabadabb élet után, de ehhez kockázatot vállalni/lépni vagy esetleg máshová költözni nem mernek és egész életükben maradnak kispolgárok napi 8 óra munkával amit rühellnek, idióta főnökkel, lekötött pénzecskével a bankban és az istenért sem kockáztatnának egy forintot sem soha.
Úgy, ahogy éltem a 90-es években.
Résztulajdonosa voltam egy családi vállalkozásnak (a társak az apám és a tesóm), ami megadta az anyagi függetlenséget. (Nem habzsidőzsi, de emberhez méltó szint.)
A munkámnak volt szerepe, fontossága, ez adott nekem önbecsülést, nem másnak, hanem magamnak, magunknak dolgoztam a cégben. Ez a munka nem követte a napi nyolctólnégyiget. Hétköznap napközben is bárhová, bármikor mehettem a sportkocsimmal(!) mert senki nem szólhatott érte. Ha a munka megkívánta, akkor viszont volt, hogy hátvégén és éjjel is dolgoztam, de ez nem esett nehezemre, mert magunkért tettem.
Amikor kedvem volt, lementünk a párommal és a csodaautómmal balatoni hosszúhétvégézni. Sosem a pénz, hanem csak döntés kérdése volt.
A párkapcsolatba is belefért a lazaság. Mindig együtt, de megengedtük (megengedjük) egymásnak, hogy különprogramok is legyenek.
Tehát én éltem, az életemet MEGÉLTEM voltak élmények, voltak hullámhegyek és völgyek is, de kiegyensúlyozott, TELJES ÉRTÉKŰ életet éltem.
Ellenben a mával, ami egy nagy rakás büdös fossszéklet. És tehetetlennek érzem magam benne.
Olyan munkát találni, amit szívesen csinálok, kiteljesülök benne, mindig új és új kihívásokat állít elém. Az sem hátrány, ha közben sokat utazhatok :)
Az élet egyéb területein: nagyobb mobilitást szeretnék, több lehetőséget utazni, szórakozni, élményeket szerezni. Ehhez nem csak pénz kellene, hanem idő, társaság, a környezet támogatása.
Szerintem pl az ideális lenne, ha mindenki azt csinálhatná, amit szeret, ami érdekli, és ezt, mint szolgáltatást "bedobná a közösbe", azaz nem pénz lenne, hanem valamiféle cserekereskedelem. ÍÉs mondjuk azt is el tudnám képzelni, hogy ha egyszer utazni akar valaki, akkor nem kellene hozzá milliós összeg, hanem csak felkerekedne, és éjjelre mások befogadnák, cserébe ő mondjuk besegít a ház körül egy napot, vagy felajánlja, hogy ha majd ők akarnak utazni, akkor nála lakhatnak. Értitek? Szerintem ez megoldható lenne, csak az embereknek kellene egy extrém gondolkodásváltozás.
Nagyon érdekesnek találtam a gondolataitokat, a hétköznapi városnézés mikor még a nap fent van, utazások, abszolut flexibilis munkaidő egy nagyon vonzó életstilus számomra.
Én például olyasmit dolgozok amit szeretek is csinálni, azzal a külömbséggel, hogy a projekteket nem én vállasztom meg és sokszor nagyon nem okésak.Nagyon zavar viszont az a tény, hogy 8-9 orát lehúzok, mivel sokszor nagy a szellemi strapa, igy már sokra nem marad energiám.Mindig az az érzésem, hogy elfejtek élni, mert a sok munka mellett nem marad idő erre.Arra már nem lenne energiám hogy hétköznap táncórákra járjak, még a randizást is inkább hétvégére hagynám, hogy ne tünjek fáradtnak.
A saját vállalkozás egy jó opció, habár sokszor többet dolgozol saját cégnél mint alkalmazott más cégénél. Kiváncsi vagyok mások hogy oldották meg, hogy legyen pénzük is de lazább életvitelük is.Én például most szabadúszást kevernék egy részidős(5-6 órás) munkával. Érdekes lenne kipróbálni többmindent, nagy multis cégeknél jó a fizetés de megint túl sok időt vesz el az életedből és én még olyan cégről nem hallottam, hogy ne dolgozz mindennap egyforma időhosszat, hanem egyszer 6 órát, egyszer 4 et, máskor 10et.
Persze mások örülnek ha van meló egyáltalán, de mikor már régi róka vagy a szakmában és több cég keres, akkor már tudsz vállasztani, de dolgozni napi 8-10-12 órát 20-30 éven keresztül például, valahogy nem szimpatikus nekem.
"Tehát én éltem, az életemet MEGÉLTEM voltak élmények, voltak hullámhegyek és völgyek is, de kiegyensúlyozott, TELJES ÉRTÉKŰ életet éltem.
Ellenben a mával, ami egy nagy rakás büdös fossszéklet. És tehetetlennek érzem magam benne."
Mi változott meg.Csodálom azt amit leirtál, hogy milyen szabad életed volt, lényegében én is ezt szeretném, hogy az életem nagyobb része ne úgy teljen el, hogy 9től 6ig melóba és utánna meg pihizés és semmi több.Legyen meg az a szabadságom hogy akár hétköznap is 4 óra meló és 4 órát fürödni, napozni valahol(persze nem mindennap).Most is meg lehet oldani szabadnappal, tehát részben van lehetőség ezekre.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!