Tényleg ennyire bántó, hogy nem estem hanyatt a gyerek látványától?

Ilyenek az emberek.

Én is olyan vagyok mint te,tök idegen gyerekről egyáltalán minek mutogat képet....

De illendőségből mindig megdicsérem,esetleg egy "a szeme olyan mint a magáé kedves szomszéd".És elolvad,örül,és eszébe nem jut megmérgezni a kutyánkat...

Igen, kedves kérdező. Tapintat, kedvesség, figyelmesség. Nem az a lényeg, hogy mi a véleményed a gyerekről, hanem, hogy adott volt egy helyzet, ahol örömet okozhattál volna egy embertársadnak, vagyis inkább osztozhattál volna vele az ő örömében és ezzel boldoggá teheted volna, de ehelyett megsebezted.

Piti dolognak tűnik, de ilyen apróságokon múlik a teljes életünk minősége, a lelki békénk.

Ha nem undok hangsúllyal mondtad, hogy "aranyos", és esetleg mosolyogtál mellé, akkor nem tudom, mi oka lenne megbántódni.

Ha látod legközelebb, kérdezz rá, hogy van a kisunoka?

"Vannak társadalmi elvárások, amiknek meg kell tanulni megfelelni."

Első válaszolónak igaza van, plusz tényleg tapintat, kedvesség néha nem árt, ha nem is őszinte.

Nekem is gyakran meg kell erőltetnem magam, sógorom kislánya iszonyatosan rossz és üvöltözős, elkényeztetett, ha ott vagyunk anyósomnál, mindent meg kell engedni neki, én általában konstans mosollyal az arcomon szoktam nézni magam elé, vagy a gyerekre, még akkor is ha pl. könvyemet tépte ki a kezemből és hozzávágta szekrényhez...:I

Vagy nevetek együtt anyósommal, hogy jaj de aranyos volt.

Tényleg nehéz, de pl. ha tényleg odaképzeled magad a helyébe-még akkor is, ha te nem mutogatsz képeket, akkor könnyebben megy.

Egyszerűen annyi történt, hogy nem azt a reakciót adtad, amit ő várt. Rám egyszer öcsém egyik haverja sértődött meg, mert nem estem hanyatt az új kocsijától. De hát most mit csináltam volna, mondtam neki, hogy klassz, de ezen felül én aztán rohadtul nem értek hozzá (ezt nem mondtam, csak azt, hogy klassz :)), aztán a srác hetekig nem volt hajlandó köszönni. Na bumm, hát aztán.

Mondjuk nem is tudom, talán azt várta volna a szomszéd, hogy kérdezel egy-két dolgot, pl. hogy hány kiló, meg hány centi, meg ilyenek, neked azért megvan annyi előnyöd, hogy mivel van már gyereked, tudsz olyanokat kérdezni, ami releváns a témában. Ha öcsém haverja egy gyereket mutogatott volna, arról én is tudtam volna kérdezni :D

Szerintem semmi bántó nincs ebben, a megfelelő kommunikációs készséggel megáldott ember egyszerűen felfogja, hogy a partnerét nem érdekli a téma és továbblép. Őszintén szólva én hülyét kapok a gyerekek mutogatásától. Teljesen jól reagáltad le az eseményt, "aranyos" és kész, köszönöm, csókolom. Ha ezen túl ő még nem fogja fel, hogy nem érdekel és pláne annyira megsértődik, hogy már nem is köszön, akkor az már messze nem normális dolog, a maminál szocializációs problémák vannak.

Én a neveletlen gyerekeket is utálom és nem vagyok hajlandó eljátszani, hogy aranyos. Ha elszakad a cérna akkor rászólok más gyerekeire is. Sajnos manapság mindenki homokba dugja a fejét, nehogy megsértse a szülők hatalmas önérzetét. Ha én kölyökkoromban így viselkedtem volna apám sógorával a fater leordította volna a hajat a fejemről, de eszembe se jutott mert tudtam, hogy a sógor bácsit tisztelni kell. De ma ez nem divat, és szinte az összes környezetemben lévő gyerek idegesítően neveletlen. Ez nem vezet semmi jóra, csak egy rakás hiperaktív, degenerált gyerekhez. Tessék rászólni a kölyökre ha hülye!