Miért nem vagyok képes nagy tömeg elé kiállni? BŐVEBBEN

Nekem az segített, amikor bele lettem kényszerítve ilyen helyzetekbe, és muszáj volt mások előtt beszélni. Nekem egyébként mindig bajom volt ezzel. Ja, és tudtam, hogy vannak apróságok is, amiken változtatni kellene, azokon tudatosan próbáltam javítani (pl. szemkontaktus, nem játszani a hajammal stb.), mert nyilván ahhoz idő kell, hogy vki magabiztosabban szerepeljen mások előtt.

Szóval hja van rá lehetőséged, gyakorolj - nyilván nem minden közönség előtt beszélős lehetőséget kell megragadni (pl. ha nem értesz hozzá, stand-up-comedy versenyre nem kell benevezni :D).

12-13 éves koráig, akárhogy is nézzük, az ember még gyerek. Gyerekként nincs annyi gátlás, megfelelési kényszer, szorongás, stb., mint amennyi a későbbiekben kialakul.

Nem minden gyerek válik szorongós, félénk felnőtté, de sokan igen. Azt kell megtalálni, hogy mi az, ami ezt kiváltja egyeseknél.

Nagyon sokféle oka lehet ennek: egy rossz élmény, egy nyilvános megaláztatás, egy gyerekkori kigúnyolás, egy feldolgozatlan sértés, stb.

Nem is kell feltétlenül, hogy valami emlékezetesen rossz történjen, elég az, ha tudat alatt olyan gondolatokat és érzelmeket tápláltál, amelyek idővel kialakították benned a pánikot, a feszültséget és a többit.

Mindenki saját magát tudja elemezni a legjobban és ezért neked kell megtalálnod azokat a pontokat az életedben, amelyek hozzájárulhattak ahhoz, amilyenné most váltál.

Nem mindig egyértelmű, hogy hol is rontottuk el, de az biztos, hogy valahol hibáztunk, ha a jelenben nem vagyunk megelégedve azzal, amik vagyunk.

Van elég technika is, amelyek hasznosak mielőtt kiselőadást tartanál tömeg előtt, erről találsz eleget az interneten is, de ha vannak fel nem emésztett dolgok az életedben, akkor jobb, ha előbb azokat tisztázod magadban.

Rengeteget számítanak a hallgatók visszajelzései. Nagyon el tudja bátortalanítani még a legprofibb beszélőt is az, ha a közönség nem figyel, trécsel, unott fejjel bambul, vagy esetleg nemtetszés ül az arcukon. Ennek az ellentéte is igaz: ha a közönség tagjai (vagy akár csak egy páran) a figyelem és a tetszés jeleit mutatják, pl. a beszélő szemébe néznek, időnként bólogatnak, a tekintetünk élénk, esetleg mosolyognak is - az ilyen visszajelzések képesek egy bátortalanabb emberbe is lelket önteni.

Amikor tömeg előtt beszélsz, koncentrálj a hallgatóság azon tagjaira, akik pozitív reakciókat adnak. Ha más nem is, de a rokonaid és a barátaid biztosan figyelnek. Akár meg is kérhetsz pár embert, hogy legyenek szívesek bátorítóan mosolyogni és bólogatni, és - ha olyan a szituáció - a végén esetleg tapsolni és éljenezni is, mert neked erre szükséged van, különben nem tudod elmondani a beszédedet.