Mi volt életed eddigi legszebb bókja? Kitől kaptad? Párod, családtagod, idegen?

Nyaralni voltunk, kis faházikóban. Épp meztelenül mosogattam, mikor a párom mögém állt, átölelt, nyomott egy puszit a vállamra és azt mondta: "Gyönyörű vagy!"

Nekem ez volt a legszebb. :)

"Hú b*szki mekkora farkad van"

23F

Exkluzív becenév, ismerős lánytól: Szépszemű

(F)

"Anyecska! Te vagy a legjobb anya a világon."

Felnőtt lányomtól.

Én is elég ritkán kapok bókot, több éve kapcsolatban vagyok, és ugye egy bizonyos idő után már minden olyan megszokott a párok között. Nincs már az a mindennapi bókolás, meg hasonló dolgok. Mégis.. pár napja történt, hogy párommal összevesztünk, nem szóltam hozzá, ő se hozzám, és elment a haverjaival iszogatni.. Aztán estefele csörgött a telefonom, Ő volt az. Felvettem, és hát már elég csicsókás volt, és ezt mondta: Szerelmem, én tudom, hogy eddig nem becsültelek meg, amit annyira nagyon bánok! Minden veled töltött időm egy kész csoda, mégis én csúnyán bánok veled, veszekszem butaságok miatt, és te ezek után is kitartasz mellettem, pedig meg sem érdemlem. Megígérem drágám, hogy meghálálom mindezt neked, mert te megérdemled!

Perszee,mikor hazaért egyből az ágyba borult, másnap reggel viszont csak arra emlékezett, hogy felhívott, de arra nem, hogy mit mondott. Nem esett jól, de aztán gondolkodtam, és rájöttem, hogy a részeg ember szavai olyanok, mint a józan gondolatai! :) Szóval nem haragszom rá.

Volt egy másik srác, aki viszont mindig azt mondja nekem, ha beszélünk, hogy bennem az a legszexibb, hogy soha nem vagyok kisminkelve, és milyen ritka a természetes szépség! :P

Nekem egyszer azt mondta egy pasi, hogy "Érted komplett csalánmezőket legelnék le". :)

Ez nagyon jól esett. :)

És ami a legjobban zavarba hozott: egy esküvőn a vőlegény azt mondta, hogy kár, hogy csak most ismert meg......

Általánosban a fiú, akibe bele voltam zúgva, rám ragasztott egy becenevet: Szivárványlány. Csak a pulcsim miatt volt, de nekem ez azóta nagyon kedves emlék:)

Gimiben a szerenádos dalokat próbáltuk és én kísértem gitáron. Szünetben odajött az aktuális srác, aki tetszett, és mutatott valami idióta zenét a telefonján, hogy ezt el tudom-e játszani. Most is előttem van az arca, mikor sikerült:)

A hangképzőtanárom pedig azt mondta, hogy érdemes lenne elgondolkodnom a magánének-szakon.

Egyébként ha megfigyelitek, tök érdekes, hogy kinek mi az értékes. Valaki a testére kapott bókokat tartja fontosnak, valaki meg az ilyen kis "semmiségeknek" örül, mint én:)