Miért ilyen igénytelenek az emberek a helyesírásra?

Szerintem az a fő gond,hogy nem is tanulnak meg helyesen írni.Akinek ezt megtanítják,az automatikusan helyesen ír.Én pl.,ha akarnék sem tudnék helytelenül írni,akármennyire is sietek.Lehet,hogy gépelési hibát vétek,de nem helyesírásit.Ha az iskolában nagyobb súlyt helyeznének a helyesírásra,akkor jobb lenne a helyzet.Nemrég háborgott itt egy anyuka,mert a 4.-es kislányának a tanítónő lerontotta a környezetdoga jegyét,mert sok helyesírási hibát vétett.Sokan a tanitót hibáztatták érte,mert a helyesírás csak magyarórán fontos.

Akkor mit akarunk ?

A rádióban - akármelyik adón - naponta hallom, hogy "Győrben", "belsőséges",

"egyenlőre" és az ehhez hasonlókat. Akkó mé pont itt baj a hejtelen nyelv-

használat?

Konkrétan ami a "Győrben"-t illeti, az lehet egyszerűen csak ésszerűsítési törekvés is, mivel ilyen tekintetben (adott nevű helyen való lét megjelölése) a magyar igencsak szeszélyes és kaotikus. Ahogy egyik kedvenc kabarészámom is összefoglalta szépen: "Miskolcon, ám Debrecenben; Győrött, Pécsett, Szegeden - amíg mindezt megtanulod, beleőszülsz, idegen". Igazából tényleg semmi logika nincs az egészben, és semmi nem indokolja, hogy most ez vagy az. Legegyszerűbb mindenhol a -ban/-bent használni.

Mondom ezt úgy, hogy én egyébként szeretem az -ött/-ett/-ott formulát és használom is, ahol csak lehet. De ezzel együtt megértem azokat is, akik a fent leírt módon gondolkodnak.

Egyébként a helyesírás többi részére is igaz, hogy sokszor logikátlan. Ott van például a legegyszerűbb példa, az ly. Régen persze külön hangot jelölt, de mára már megkülönböztethetetlen a sima j-től, teljesen egybeolvadt vele. De írásban mégis használjuk az ly-t, holott a hagyományon kívül az égvilágon semmi nem indokolja. Logika? Nulla.

Vagy vannak olyan érdekes írásmódok, mint például a "dicsér", amit helyesen így írunk, rövid i-vel, de ha kimondja az ember, mindig megnyúlik kissé az az i, már gyakorlatilag í. De a "dícsér" ugyebár helytelen.

Vagy ott van a "nagyjából", ami ennek pont a fonákja: hosszúnak írjuk az ó-t, holott ha kimondjuk, az mindig megrövidül. (Próbáld csak kimondani, hogy nagyjábÓÓÓl... elég vicces) Mégis hosszúval írjuk.

Persze ezt az utóbbi két példát nyilván meg lehet indokolni nyelvtanilag meg ragozásilag. Csak éppen az átlagember számára, aki ebben nem mélyed el (és már rég maga mögött hagyta azt az iskolai osztályt, ahol ezt tanulták), teljesen zavaros, hogy ezt most miért így írja, amikor nem is így mondja.

Szóval tény, ami tény, volna mit polírozni a magyar helyesírás logikusságán is, viszont ugyanakkor az is igaz, hogy a t. nagyközönség is lehetne igényesebb. De ehhez elég messzemenő és átfogó, hosszútávú intézkedések kellenének, azokat meg, attól tartok, egyhamar nem fogja meghozni senki.

Én a rövidítéseket sem szeretem.Pl.:szal,hali,ismizzünk stb.

Én megpróbálok sms-ben is ügyelni a helyesírásra.