Miért van az, hogy sokan, például egy családon belüli erőszaknál, támadásnál az áldozatot hibáztatják? Miért alakult ez ki szerintetek?
Mostanában sajnos gyakran olvasni/látni a médiában, hogy akár itthon, akár külföldön megtámadnak, megerőszakolnak (legtöbbször) nőket. Gyakori az olyan hozzászólás, hogy minek megy este egyedül, vagy miért megy oda, ha meg odament akkor meg is érdemli... stb. Valamint itt is olvasom gyakran, hogy például családon belüli erőszaknál vannak akik ilyeneket írnak, hogy biztos megérdemelte, minek szólt vissza, tudja, hogy agresszív, akkor minek kötekedik vele.
Miért alakult ki ez az áldozatot hibáztató szemléletmód szerintetek? Miért az a normális, hogy azt hibáztatják, sőt burkoltan még kárörvendenek is talán, akivel erőszakot tesznek, és nem azt ítélik el, aki azt az erőszakot elköveti? Miért mentik fel szinte ezek az emberek az elkövetőt? Hiszen szerintük nem az a baj, hogy az a bizonyos erőszakoló például arra járt, és megtámadott egy védtelen nőt, hanem a nő minek járt arra.
A másik amit észrevettem, hogy ha az áldozat egyetemista (legyen akár fiú, akár lány), vagy gazdagabb családból származik, akkor már-már ott tartunk, hogy meg is érdemelte. Engem ez a totális érdektelenség, és az empátia teljes hiánya nagyon elkeserít. Kíváncsi lennék más hogy látja ezt.
válasza:Mert az emberek ilyenek. Ha tehetős emberről van szó akkor nyilván az irigység.
A családon belüli erőszakkal én is hadilábon állok.. de igyekszem javítani a helyzeten, más szemléletet felvenni. Sajnos nekünk is volt részünk benne gyerekként, anyám ennek ellenére apámmal élt, pedig kismillió lehetősége lett volna. Lenne még most is. Nem mondom hogy nem sajnálom, de a saját és testvéreim gyerekkorát jobban. Emiatt a tapasztalat miatt én is hajlamos vagyok ítélkezni..
válasza: válasza:
válasza:Én a két esetet nem mosnám össze. Az egyiknél egy idegen támadja meg az embert. Ilyenkor szokott a 'minek ment oda', 'miért így öltözött fel' duma lenni. Az ilyenektől megkérdezném ha kirabolják őket akkor is az áldozat a hibás? Én úgy látom az ilyen típusú emberek két csoportba tartoznak: 1. maga is erőszakos 2. tele van kisebbségi érzéssel ezért örül ha 'felette állót' bántanak (ez olyan dolog mint amikor a nem éppen dekoratív nő ismerősöm szint boldogan mesélte, hogy egy igen szép ismerősünket megerőszakolták)
A családon belüli erőszaknál más a helyzet. Az általában nem egy alkalommal hanem hosszabb ideig történik. Jó párszor végignéztem már, hogy egy nőt a családja elhoz az agresszív férjétől/párjától, pár hét múlva mégis a nő könyörögte vissza magát a férfihez. A gyerekeket sajnálom ebben a helyzetben, a felnőtteket nem. Ők ki tudnának lépni ebből ha akarnának. Ha nem is azonnal, de idővel biztosan. Különösen igaz ez ha gyerek is van, legalább az ő érdeküket nézné.
Pont ma is olvastam egy cikket, hogy Pápua Új-Guineában megerőszakoltak 9-en egy nőt, a férjét, meg a fegyveres kísérőjüket meg nagyjából félholtra verték. És ott is nem egy ilyen hozzászólás volt, hogy megérdemli, ha odamegy, meg majd ha maradt volna a valagán, akkor nem erőszakolja meg senki. Amikor a Bándy Katát meggyilkolták, vagy most azt a lányt aki megtámadta, azt hiszem a polgármesternek volt a lánya, és ennek kapcsán is rengetegen írták, hogy nem bulizni kellene, aztán akkor majd nem támadnák meg, vagy hogy a polgármester lánya megérdemelte, mert gazdag gyerek, biztos nem munkából jött haza. Meg hasonlók. És ez nem facebook, mert ott még ocsmányabb hozzászólások vannak.
A családon belüli erőszaknál nem arra gondolok, aki azt írja, hogy nem szabad tűrni, és lépni kell, hanem pár napja volt egy kérdés, csak már nem találom, ahol arról írt a kérdező, hogy fenyegeti a párja, meg néha meg is veri. És többen is írták, hogy akkor miért nem csinál mindent úgy ahogy a férfi szeretné, mert ne csodálkozzon, ha különben megveri.
válasza:Mert ezek tabu témának számítanak és igazából senki nem tud róluk semmit, miközben közvetve vagy közvetetten mindenki találkozott vele. Az iskolában nem beszélnek róla a tanárok a gyerekekkel, pedig tudnának mesélni sokan. A másik, hogy jogilag sincsenek lefektetve a szabályok. Tehát a törvény maga sem áll ki az áldozatok mellett. A nemi erőszak még mindig szemérem elleni vétségnek minősül, miközben tudjuk, hogy brutális fizikai bántalmazásról van szó. és mindezeket az okokat öntsük nyakon egy jó nagy adag hímsovinizmussal: ha megnézzük a statisztikát, a nemi és/vagy családon belüli erőszakot elszenvedők 90%-a nő. A törvényhozók meg többnyire férfiak. Nem érzik magukénak a problémát.
A családon belüli erőszakról pár szót az előttem szólóknak:
A verés az erőszak kicsúcsosodása. Egyáltalán nem így kezdősik a történet. Az áldozatok nem azért nem mennek el, mert mazochisták, hanem mert súlyosan beszűkült látókörűek. Már rég nem a realitás talaján mozognak. Ez kb. olyan, mintha egy pánikbetegnek azt mondanánk, hogY "de mitől félsz, nincs ott semmi?" Nincs meg az áldozatoknak sem a józan ítélőképességük!
A családon belüli erőszak ott kezdődik, hogy a másik kritizálása, becsmérlése, szóbeli megalázása, családtól való elszeparálása(!), és a legvégén jön a fizikai erőszak. Az első jeltől évek telhetnek el. Van olyan, aki úgy gondolja, hogy egy nőt, ha a harmadik randin valaki megütne a palival maradna? Még szép, hogy nem maradna. De itt már hosszú évek napi szóbeli bántalmazása előzi meg a fizikait.
Ezért szorulnak az áldozatok óriási segítségre! Nagyobbra, mint gondolnánk.
válasza: válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!