Miért van a kultúráltsághoz, műveltséghez kötve a rendszeres színházlátogatás, múzeumlátogatás, stb?

Elvileg az ember NEM ugyanazt nézi meg mindig - szóval a kérdésed nem reális.

Másodszor a müveltség nem attól LESZ, hogy szinházba jár valaki, hanem ha VAN, akkor igényel ilyen elfoglaltságot. (Habár manapság egy komolyabb megfilmesités a legtöbb esetben magasabb szintü kúlturális élmény.)

De attól, hogy valaki nem jár szinházba, még lehet müvelt, mivel az olvasással is müvelödik az ember (mármint ha nem divatregényeket meg ponyvát, hanem komoly irodlamat olvas).

Először talán határozzuk meg, hogy mi az a kultúra. Mert amiről te beszélsz, az egész pontosan a magaskultúra része.

De amúgy nem UGYANAZT nézi meg az ember a színházban, múzeumban :D Jó, nekem volt olyan darab, amit háromszor láttam, mert annyira tetszett, és véletlenül egy fillérembe sem került többször megnézni, de egy színházban általában több darabot is játszanak egy évadban. Következő évadban meg megint másokat általában. A múzeumokban is vannak különböző kiállítások, nem mindig ugyanazokat lehet megnézni. Persze vannak olyan múzeumok, ahol tényleg nem sok változás van, de például én voltam egyszer 13 évesen Londonban a British Museumban, és voltam 18 évesen is, de egyrészt a felére nem emlékezetem már annak, amit öt évvel korábban láttam, másrészt így, hogy kétszer is voltam, sem mondhatom azt, hogy mindent láttam, ami ott ki van állítva.

Ami a műveltségtől elválaszthatatlan, az az értékes könyvek olvasása. (Klasszikusok, szépirodalom, de a szórakoztató irodalmi művek között is lehet találni értékeseket és jókat, csak ezek között mondjuk lényegesen hígabb a felhozatal.) Az ember alapvetően az értékes könyvek olvasásától lesz művelt. Aztán vannak a műveltséghez kapcsolódó egyéb dolgok is, ahogy te is írtad, pl. a múzeumok, színházak. Úgymond a múzeum-vagy színházlátogatás, illetve az olvasás. és a műveltség egymást generálja. Ha olvasol, művelődsz, igényed támad még további műveltség megszerzésére is, ergo még többet fogsz olvasni és művelődni.

Még azt tenném hozzá, hogy nem minden színdarab vagy műalkotás képvisel értéket. Nem lehet egyértelműen eldönteni azt, hogy mi érték és mi nem, erről körülbelül azóta folynak a viták, hogy létezik képzőművészet, színművészet, irodalom. Én azonban azt a határozott álláspontot képviselem, hogy minden műfajnak van szemete. A legtöbb az irodalomnak, mert ezt a legkönnyebb művelni. A látókörödet azonban ildomos folyamatosan szélesíteni azáltal, hogy nap mint nap gyarapítod a műveltségedet, tájékozottságodat. Így nem csak kulturálisan gazdagodsz, de az értékítéleted is fejlődik, és jobban meg fogod tudni ítélni azt, hogy - legyen szó a művészet bármely ágáról - mi az, ami értéket képvisel, amit érdemes beengedned az elmédbe, az életedbe, és mi az, ami nem.

Nincs kötve. Egyszerűen vannak, akiket sok minden érdekel, és vannak, akiket kevés dolog. Az előbbiek általában műveltebbek, az utóbbiak kevésbé. Ezekre a helyekre azért megy az ember, mert ott jól érzi magát (az ember többnyire azt igyekszik csinálni, ami jó neki). Évezi a színészek játékát, a zenét, és örül, ha új kultúrát ismerhet meg. Ez egy kölcsönösen egymásra ható dolog. Nehéz olyan zenét élvezni, amit nem értünk, nehéz olyan festményben gyönyörködni, aminek nem ismerjük a technikáját, hátterét, a festő munkásságát. Ezért motiváltak leszünk, hogy előtte kicsit utánanézzünk, ezáltal a következő alkalommal már többet tudunk, jobban érezzük magunkat.

Vannak persze, akik divatból, felvágásból, dicsekvésből járnak ilyen helyekre. Ők a sznobok.

Kisvárosi értelmiségi család tagjaként azt kell mondjam, hogy ez csak álca. Nem maga a színházi előadás vagy a múzeum, galéria megtekintése a lényeg. Ezek önmagukban nem is jelentenek sokat. Sokkal inkább fontos, hogy akik megjelennek (kisvárosban általában ez ugyanazt a kört jelenti) azok átélhetik az együvé tartozást, együtt gondolkodást.

És azt kell mondjam, hogy napjainkban az idejárók köre egyáltalán nem fedi le a kultúrált, művelt emberek halmazát.

Utolsó, szerintem kisvárosban és nagyvárosban ez máshogy van. Ha Budapesten elmész pl. egy színházba, ott csak azt az 1 vagy pár embert ismered, akivel mész, a többiekkel semmiféle együvé tartozás-érzés nincs. Még esetleg zavarja is egyik-másik embert a többi. Szóval értem, amit írtál, de nagyobb városokban ez nincs meg. Pusztán azért, mert túl sok az ember.

Budapesten azért mész múzeumba, hogy megnézd a tárlatot. Azokon az embereken kívül, akikkel együtt mész, a többiekhez az égvilágon semmi nem fűz.