Mit gondoltok arról, hogy vannak olyan barátok akik egy idő után eltávolodnak egymástól? (Bővebben lent)

Sziasztok!

A kérdést azért tettem fel, mert kiváncsi vagyok, hogy mit gondoltok erről a helyzetről, illetve volt-e hasonló tapasztalatotok.

A helyzet a következő: 23 éves nő vagyok, most nyáron fogok államvizsgázni, mellette dolgozom, valamint pár hónapon belül összeköltözöm a párommal. 1 éve vagyunk együtt, nagy a szerelem, mindketten úgy érezzük, hogy megtaláltuk a másik felünket. (Előtte nekem is volt 3,5 évig tartó párkapcsolatom, valamint neki is volt több komolyan kapcsolata is.) Ő 30 éves. Sokat vagyunk együtt, szeretünk egymás társaságában lenni, nincs olyan, hogy muszáj egy kis időt külön töltenünk, mert épp elegünk van a másikból és magányra, vagy más társaságára lenne szükségünk. Van egy barátnőm, aki annak ellenére, hogy velem egy idős, leragadt még ott, hogy minden hétvégén bulizni jár, pasizik, nincs más témája, minthogy milyet bulizott, vagy épp ki akarta felszedni. Engem ezek a dolgok már nem érdekelnek, sőt már-már gyerekesnek tartom és úgy érzem leragadt ott, ahol a 17-18 éves tinik tartanak. Ennek ellenére meghallgatom, érdeklődöm, meséljen csak, de észrevettem, hogy egyre kevesebb türelmem van már hozzá. A hetekben inkább már kerülöm, ugyanis azon kívül, hogy ő folyamatosan a kalandjairól beszél, nem igazán érdekli, hogy mi történik velem, vagy ha mesélek is, lereagálja 1 mondattal, majd folytatja az ő sztorijait. Én már nem itt tartok, hanem komolyan tervezek a párommal, eljegyzést, a közös jövőt. Úgy érzem, hogy nekem már más a fontossági sorrendem mint a barátnőmnek. Hozzátennám, hogy ő kritizál, mert már nem járkálok el úgy bulizni, és nem arról szólnak a napjaim, hogy munka után állandóan kint lógunk estig.

A kérdésem az lenne, hogy vajon én változtam meg ennyire, vagy ő ragadt le és nem képes felnőni? Vajon ennek a barátságnak lehet még jövője? Hogyan értethetném meg vele, hogy nem csak a buliról szól az élet, és hogy én már máshol tartok? (Ugyanis zokon veszi ha azt merem állítani, hogy ő nem veszi komolyan az életet, és nem képes elfogadni, hogy az én életemben változások történtek.) Több éve barátok vagyunk, mikor tinik voltunk sokat buliztunk együtt, sok mindenen keresztül mentünk, mindig szót értettünk, de úgy érzem, hogy mára ebből már kinőttem, és eltávolodtunk egymástól.

Lehet, hogy bennem is van a hiba?

Köszönöm a tanácsokat, véleményeket előre is!