Hogy viseljem el a holnapi búcsúztatót?

Sziasztok!

Múlt héten vasárnap megtörtént életem eddigi legnagyobb tragédiája..Motorbalesetben elveszítettem egy nagyon jó barátomat. 25éves volt...

Holnap lesz a búcsúztatója és rettegek,mert én biztos nem fogom kibírni..

A napokban volt egy baráti megemlékezésünk,amikor meggyújtott mécsekkel elmentünk a házukhoz és az ablaka alá letettük azokat.Azt gondoltam,hogy majd nem lesz annyira megviselő a dolog.De kint vártak a kapuban a szülei és a nagyszülei,a két tesója pedig velünk vonult. Iszonyú érzés volt az a este. Csak állt mindenki némán és sírtunk. 137en voltunk ott. Néma csendben folyt a könnyünk mindannyiunknak,csak az anyukája fájdalmas sírását lehetett hallani. Hazafele megálltunk a baleset helyszínénél,leültem a fűre és csak néztem a mécseseket,a motor darabjait...visszagondolva talán arra számítottam,hogy Marciék házához ha megyünk,majd ott lesz és széles vigyorával kinyitja az ajtót...

És holnap délelőtt lesz a búcsúztatója. A hamvait a motoros barátai hozzák a temetőbe. Engem ez is kikészített,hogy elhamvasztották...

Rettegek a holnaptól. Még többen leszünk,a családja végleg elbúcsúzik tőle és ez a gesztus,hogy a barátai hozzák oda,szép...de már most elsírom magam ha csak belegondolok...

Egész nap a kedvenc dalait hallgattam,néztem a közös képeinket...nem találom a helyem. Múlt hét szombaton még együtt buliztunk,most meg nincs.Egyszerűen nincs már Marci...