Miért nem hisznek soha az idősek a fiataloknak?

Idős még nem vagyok, de már fiatal sem.

Mikor mondott neked egy idős olyat, hogy add fel, ha nem sikerül elsőre? Mert én ilyet még időstől soha az életemben nem hallottam. Fiataltól épp ellenkezőleg, rengetegszer.

A munkáról alkotott elképzeléseikkel mi a problémád?

Egyáltalán mi a fő problémád? Nem igazán írsz konkrétumokat, ennyi alapján nehéz válaszolni.

A tapasztalatom egyébként az, hogy az időseknek tíz esetből kilencszer igazuk van.

Ne általánosíts. Egyszer pedig talán valaki rád is így fog panaszkodni.

;)

Munkával kapcsolatban nekem is ezek a tapasztalataim. Valóban nagyot fordult a világ és ezt sok idősebb ember ésszel megérti, ha mondod neki, de valójában mégse. Például ha előkerül, hogy valakinek (fiatal) nincs munkája, akkor sajnos könnyen megkaphatja a jelzőket, hogy büdös neki a munka, lusta dolgozni, nem igaz, hogy nem talál valamit... És ilyenkor újra és újra el kell magyarázni, hogy ma már nem úgy megy ez, mint ezelőtt mondjuk 30 évvel. Akkor megérti, egészen a következő alkalomig.

Nekem ezek a tapasztalataim.

Más dolgokban vegyesek az észrevételeim. Sokszor mondanak jó tanácsokat, pláne általános vagy örökérvényű dolgokban. De néha ők is tévednek, nyilván, hiszen nem ugyanazt az életet élik az emberek, mindenkinek kicsit mások a tapasztalatai.

Van amiben tudnak jó tanácsot adni, de az igaz, hogy ez már nem az a világ....

Anyukám is próbál néha karriertanácsokat adni, de nem érti, hogy ez már nem az a munkahelyi környezet. Ő annó ült egy pici irodában az írógép előtt a Julikával meg a Pirikével és felváltva főzték a a kávét a Főnök Úrnak, én meg három kattintással lekönyvelek fél millió eurót mert a német kolléga már látni szeretné a rendszerben, 30 méteres körzetemben van indiai, kolumbiai, francia, olasz, német és amerikai, ha meg odamennék a főnököm asztalához azzal hogy "Főnök Úr, főzzek Önnek egy kávét?", akkor vagy vihogva borulna le az asztalra vagy elküldene azonnali drogtesztre. Anyukám nem érti, hogy 1. nem magázom mert itt tegeződik mindenki 2. ott a automata, odasétál ő maga ha kávézni akar.

A régi rendszerben az volt a jó, ha valaki szép csendben dolgozott, most meg nem értik meg a szüleim, hogy a csendesen dolgozókat letolják, hogy "visible"-nek kell lenni, vagyis pörögni kell, jelentkezni a projectekre, ha nem is taposni, de láthatónak kell lenni.

Az is igaz, hogy az utazgatás, ismerkedés és nyitottság a világra kitágítja az ember látókörét, annak idején nem nagyon tudtak utazni, most meg a neten Timbuktu híreit is olvashatom, bejártam fél Európát és egy másik földrészt, munkám során is találkoztam sokféle kultúrával, együtt kell velük dolgoznom és napi szinten kommunikálni, míg nekik annó jött a csehszlovák vagy a szovjet delegáció és csak mosolyogva kellett a kávét főzni.