Hogyan "beszélt" az elő és az ősember és hogyan kezdett el beszélni?

"Ha valamit "valószínűtlennek" tartasz, akkor van valószínű verzió is a fejedben. ha nincs akkor a nemleges elgondolás is értelmét veszti. Ugyanis nincs viszonyítási alapod, nem tudsz egy rendes ok-okozati tényezőt felállítani, nemde? Szóval ha esetleg lenne valami elképzelésed azt szívesen elolvasnám, várom a választ."

- Nem, ez nem így működik. A viszonyítási alapom a nem kevés nyelvészeti tanulmány, amelyben részem volt.

A leírt példádban sokkal bonyolultabb szókapcsolat van, mint gondolnád, hiszen feltételezi egyrészt már két szó meglétét, hiszen tagolja már az ősember, másrészt azok kapcsolatát (most hagyjuk a névelőt). Utóbbi azt jelenti, hogy nem csak szavak vannak, mint jelek (amelyek közül az egyik, a "szép", eléggé elvont jelentéssel rendelkezik), hanem ezeknek más szintaktikai kategóriát képviselnek (főnév, melléknév).

Az rendben, hogy a gyerekek is előbb tanulják meg egészben egyes kifejezéseket azelőtt, hogy részeit is külön felismernél (pl. a "Mimontál?" korábbi, mint a "Mit mondtál?"), de ott a kifejezés részeinek egyébként is van értelme.

Az említett példa annyiban elfogadható, hogy biztosan vannak olyan kifejezések, melyek kontextusukban jöttek létre (főleg indulatszavak, de akár más is), azonban ami rejtély a példádban, hogy hogyan alakult ki az, hogy később a "szép" és a "szem" azt jelentette, amit, és nem kezdte el valaki pl. segget érteni "szem" alatt, hacsak nem szólt az elős ősember neki. Illetve hogyan bontották fel idővel részeire, és kezdték el szintaktikai szerepüknek megfelelően használni a szavakat.

Egyébként az sem lehetetlen, hogy a nyelv nem azután jelent meg hirtelen, hogy az anatómiai lehetőségek adottak voltak, hanem azok kifejlődésével folyamatosan.

Majd folytatta, hogy arca csupa derű.

Nála szöveg hódít.. és igen, emiatt kellett a szöveg, hódítani :)

A szem, látás valószínűleg szintén az első szavak között volt, átadni az infót a másiknak, hogy az erdő szélén láttam egy mammutot.