Mi számít nálatok a vendég részéről bunkóságnak vagy pofátlanságnak, ha hozzátok jön?

Hát nekem eddig nem volt sűrűn ilyen udvariatlan vendégem, de volt már olyan hogy átjött és nem törölte meg a lábát és végig hordta a sarat a konyháig. Volt olyan amikor a fiókomban turkált mert kíváncsi volt hogy mit tartok benne, milyen számítástechnikai kütyüket tartok otthon. Megengedtem neki hogy megnézze a buszmenetrendet, és ugye dohányzott közbe és végig hamuzta a billentyűzetem, pedig előtte volt a hamutartó.

Amin a barátnőm akadt ki a legjobban az az volt amikor kiment wc-re és enyhén szólva mellé ment minden. Persze ez a vendég az én kollégám volt, jóban voltam vele, nem volt gond, de amit nálam művelt azon totál kiakadtam.

Persze még néha átjön kávézni meg kicsit beszélgetünk, de már szerencsére nem csinálja ezeket.

Meg volt amikor a húgom jött át hozzánk, mert errefelé járt, és mintha otthon lett volna matatott mindenhol, a magánügyeinkbe akart beavatkozni, kutatott a szekrényekben, hogy a barátnőmnek milyen ruhái vannak, mert ő ilyen volt szeretett ruhákat elkunyizni másoktól.

Meg volt amikor csak úgy nekiállt beült a gép elé és netezett.

Olyan nagyon kirívó esettel még én sem találkoztam,azért a legtöbb ember tiszteletben tartja,hogy vendégségben nem ő az úr.

Egyszer jött hozzánk egy család,volt kisgyerek is,de azért nem újszülött.A gyerek elálmosodott,az anyuka berakta az egyik szobába aludni,ezzel semmi probléma.De amikor a SAJÁT HÁZAMBAN be kellenne mennem abba szobába,mert sürgősen kellene ennét valami és erre mutogat nekem,hogy az ő gyereke ott alszik...be ne merjem menni!

Na,végülis bementem,nem szóltam neki semmi,de azóta akárhányszor jönnek,ez mindig eszembe jut.Pedig mint emberrel semmi bajom azzal a nővel.

Én magamról írok....

egyszer leszóltak mert teli szájjal pofáztam,úgyhogy a kajak maradványok is pötyögtek ki a számból....

És még egy ehhez a naphoz,felbontottam a kólát ami persze az asztalon szétspriccelt...

Felálltam és mondtam,hogy mennem kell.

Velünk olyan volt, hogy sütöttem tortát az egyik rokon gyerekének születésnapjára. Nagyon jól sikerült, nagyon finom volt (2-t csináltam egyébként), mindenki megdicsérte. Elmentünk. Odaadtam nekik. Örültek meg minden. Ettek belőle 2 szeletet, majd másnap hallom, hogy odaadták a disznóknak hátul, mert nekik már nem kellett, nem ízlett a gyereküknek.

Azóta látni sem akarom őket. Nem azért, mert vesződtem a tortával, mert imádok sütni, hanem azért mert ez iszonyú hálátlan és pofátlan viselkedés volt.

Huh, szerencsére nekem ennyire rossz történeteim nincsenek. Ami viszont előfordul, és kiborulok:

-Meg sem kérdezi, hogy szabad-e, de utcai cipővel betrappol a házba, plusz pont, ha még saras is

-Érkezés után nem mossa meg a kezét, hanem úgy nyúlkál mindenhova

-Utcai ruhával ráfekszik a leterítetlen ágyra

-Szerencsére nincs dohányos ismerősöm, aki nem tudja megemberelni magát, de a lakásban dohányzás is az lenne.

Hú, hát nagyon türelmes voltál a kiskölyökkel, én már az első könyborogatása után összeszidtam volna.

Utána csendben üldögélt volna a szülei mellett. A lakás nem játszótér, pláne nem más lakása.

Ha meg nem tetszett volna neki, azonnal kiraktam volna őket. Azért jelezd nekik, hogy a vázát illendő lenne kifizetniük.