Munkanélküliként otthon mit csináltok? Hogy viszonyul hozzátok a családotok?

"Olyan, mintha nekem nem is lenne hétvégém, szabadnapom."

...Neked csak az van! Nem kell kimenned a hóba-fagyba-esőbe, elgyalogolni a munkahelyedig, nyomni a melót ezerrel, stb. Sz.r helyzet, de azért ne sajnáld magad ilyen látványosan :)

Egyébként én is munkanélküli voltam (két szakmám van - huszonéves vagyok) és végül is úgy döntöttem,hogy nem a szakmámban helyezkedek el. Így sikerült állást találnom.

Neked is sikerülni fog, ha lejjebb adod az igényeid. Persze a cél az lenne, ha a szakmádban helyezkednél el, sok sikert!

Én magam is munkanélküli vagyok. Igaz már nem vagyok pályakezdő mert volt rendes bejelentett munkahelyem, és főállásban dolgoztam ott több mint fél évig. Csak ugye a munkáltatóm közölte hogy sajnos nincs pénz így meg kellett válnia néhány embertől. Én itthon elvagyok, van mit csinálnom mindig, főzök, takarítok, akkor fát vágok, meg közbe elég időm van arra hogy csinosítgassam a kertünkben lévő kis házat, ahová majd a barátnőmmel szeretnénk beköltözni. Meg ez mellett folyamatosan keresem a lehetőségeket, beszélgetek ismerősökkel, meg önéletrajzokat küldözgetek be helyekre.

Még csak 1 hónapja vagyok munkanélküli, de amikor pályakezdő voltam akkor majdnem 1 évig voltam az, na az kemény dió volt, mert akkor szakmám sem volt, most legalább van valami, amivel többre megyek, plusz nem vagyok pályakezdő ami sokak szerint nagy előny.

Ez van, eddig csak egy helyről kaptam visszajelzést a sok közül, de abból is csak március közepén lehet valami, de még nem bízom benne.

Tehát én lefoglalom magam, csinálok amit kell itt, néha átmegyek nagyapámhoz is segíteni favágásban, meg az állatokkal foglalkozok még pluszba, tehát így elvagyogatok itthon egyenlőre.

"Neked is sikerülni fog, ha lejjebb adod az igényeid. Persze a cél az lenne, ha a szakmádban helyezkednél el, sok sikert!"

Erre azért szeretnék reagálni: én két éve nem a szakmámban akarok elhelyezkedni, hanem gyárakban keresek betanított munkát, árufeltöltőit, takarítóit, de nyáron napszámban is próbálkoztam, de sehova nem kellettem és azóta sem kellek, olyan a helyzet errefelé. Nagyon nincs munka.

Én is hasonlóan érzek, mint te, kérdező. Én is itthon megcsinálom a dolgom, állataink vannak, meg nagy kert, úgyhogy a nap nagyobb részében azért elvagyok, mégsem teszek az asztalra szinte semmit, úgyhogy nem könnyű ez.

A párom úgy áll hozzá, hogy próbál nekem segíteni munkát keresni, elvisz állásinterjúkra, aki ismerőst csak tud, mozgósít, hogy hátha valaki tud valamit.

"Neked csak az van! Nem kell kimenned a hóba-fagyba-esőbe, elgyalogolni a munkahelyedig, nyomni a melót ezerrel"

Ha lettél volna hónapokig munkanélküli akkor sóvárogtál volna az után hogy a hóba-fagyba-esőbe mehess bárhová, csak ne otthon ülj! Lehet takarítani, meg főzni meg minden, de egyáltalán nem látványos, plusz ugyanúgy vagy még jobban lefáraszt mint egy 8 órás munka, és ott a bűntudat, hogy nem hoztál haza pénzt.

Nekem is volt pár hónap az életemben amikor nem volt munkám. A párom keresett annyit hogy akár megélhettünk volna hosszú távon egy fizetésből de én majdnem bekattantam. Ha én keresem meg a pénzt és úgy költöm az ok, de szerintem egy ember sem tudná azt megtenni, hogy míg a házastársa a munkahelyén van, addig ő meg a pénzét költi valamire.

És én értem hogy a kérdező mire értette azt hogy nincs szabadideje. Míg ha dolgozol akkor a munka végeztével szabad vagy és pihenhetsz, tv-hetsz, stb. De aki akár napi 13 órát is dolgozik de otthon az mikor mondhatja hogy "vége a műszakomnak"?

" Én dolgoztam gyárban fizikai munkát, 12 órában 50 kilós lány létemre, tudom, hogy milyen a meló"

Én is és nem is olyan borzasztó, úgyhogy ilyennel nem kell fényezni magunkat.