Titeket is idegesít, ha valaki örömében sír?

Jelzem előre, nem vagyok nő! :D

Engem kétszer ért ilyen élmény...

Mind a kétszer koncerten. Bár, ott a klasszikus zene okozta eufória volt, nem feltétlen az öröm. :D

Még biztos túl fiatal vagy. :)

Én először akkor sírtam örömömben, mikor megtudtam hogy terhes vagyok. Aztán a szülés után is. Aztán mikor először felállt a kislányom. Aztán mikor a húgom esküvője volt... aztán... hú aztán utána már sokszor, és mint ÖRÖMÖMBEN. Akkor engem biztos bitófára kéne húzni! :D

"Vagyis nekem. Én pl nem tudnék elkezdeni bőgni, ha valami csodálatos dolog történne velem. Én akkor sírok ha bánat ér, ha öröm ér, akkor boldogan mosolygok."

- Az emberekkel az az egyik legnagyobb baj, hogy elvárják, mindenki úgy gondolkozzon, ahogy ő.

Mindez hatványozottan probléma akkor, amikor ilyen irreális az elvárás: egyáltalán nem ritka, hogy valaki örömében sír, amit azonban minden 0-nál magasabb érzelmi intelligánciájú ember meg tud különböztetni a bánattól való sírástól. A saját tapasztalatod cáfolja a "Könny = bánat / Mosoly = öröm " - féle priimitív leegyszerűsítést. Még talán érthető volna, ha a gyerekek hisztijét hozod fel, mert azt tényleg nem a bánat okozza, mégsem említed, de ugyanúgy cáfolja a felosztásodat.