Miért vesznek egyesek Iphoneot meg drága divatos cuccokat, ahelyett, hogy vennének egy kocsit?

Én meg mondjuk azokat nem értem meg, akik kocsira költik a pénzüket, pedig jó tömegközlekedésű helyen laknak. Persze-persze, ha ingyen hozzám vágnák, kényelmes dolog lenne, de még úgy is sokszor lusta lennék vezetni, egyszerűbb csak ülni vagy állni a buszon, meg utálok parkolót keresni, szóval nekem a kocsi inkább nyűgnek tűnik, mint örömforrásnak. Persze ha olyan helyen laknék, biztosan én is vennék valami olcsót, otthon a szüleimnél is mindig kocsival megyek mindenhová (az övékével), de vágyni semmilyen szinten nem vágyok rá, hogy legyen. Mondjuk bulira, cigire és piára sem nagyon verem el a pénzem, ellenben sok másoknak értelmezhetetlen dologra igen (utazás, szép bútor, fényképezőgép, zene, könyv, ruha, mittudomén),ezekre nem sajnálom, mert ezeknek örülök, még ha nem is nélkülözhetetlen kellékei az életnek. Egy kocsinak nem örülnék, és nincs is szükségem rá. Persze én felnőtt vagyok, de ennyi idősen sem akartam kocsit, ha annyira szükségem volt rá, elvittem a szüleimét. Jogsim az volt, mert apám véleménye szerint vezetni nem tudni olyan, mint biciklizni nem tudni, sőt, mint olvasni vagy járni nem tudni.

Persze én is ismerek olyanokat, akik szerelmesek a kocsijukba, motorjukba, de mit szólnál te, ha megkérdezném, hogy minek költöd autóra a pénzed, ha még egy rendes középkategóriás tükörreflexes fényképezőgéped sincs/nem voltál még Európán kívül nyaralni...? Jó hülye kérdés lenne, nem?

Add össze az árát.

Pár százezer Ft azért mégsem pár millió.

Még a tehetősebb szülőknél is véges a kassza.