Te nem vagy kétségbe esve a kilátástalan anyagiak miatt? Hogyan jusson az ember egyről a kettőre?

Szia!

De, kétségbe vagyok esve. Most például éppen azon sakkozok, hogy hogyan oldjam meg az utazásomat egy "szakmai jellegű találkozóra", ami lényegében nem más lesz, mint ingyenmunka - nyelvtanár vagyok, és egy nyelvi oldal szerkesztésébe segítenék be, mert megkértek rá, de önkéntes alapon működik az egész. Frissen szabadulva az egyetemi órákról és gyakorlatokról, még a szakdolgozatomat írom, így hát referenciának ez jól jönne, dehát mégsem egy fizetett munka... A gyakorlataim alatt már semmi ösztöndíjat nem kaptam, mert olyankor már nem jár, pedig napi három órát utaztam az iskola és az otthonom közt, mostanra már semmim sem maradt. Itthonról sem kapok semmit, abból tengődöm, amit időnként a barátom küld külföldről, nade neki is csak félállása van egy nem túl rózsás helyzetű országban; plusz beadtam zálogba az olyan ékszereimet, amiket nem használtam és nem sajnáltam nagyon (ez konkrétan 2 db volt), és most sütiket szoktam sütni rendelésre (csak ismerősöknek), de ez még nem indult be. Tanítottam, korrepetáltam emberkéket, hiszen ez lenne a szakmám, de ne tudjátok meg, mennyire komolytalan az egész; ha valaki jelentkezik a hirdetésemre, és közlöm vele az óradíjat, elkerekedik a szeme, hogy ez sok, pedighát ezek az átlagos magánórás árak, és még alkudni is lehetne. De inkább "akkor mégsem". Pár tanárom is küldött hozzám tanítványokat, ők meg szép lassan eltűnedeztek, most nem alkalmas, most beteg vagyok, most ide kell mennem... Volt, hogy bementem a tőlünk száz kilométerre lévő iskolába, ahol egy tanítványomat korrepetáltam volna, és ő akkor, ott közölte, hogy "jaj, tanárnő, elnézést, de most nem érek rá". Mindezt úgy, hogy előtte megadtam neki minden elérhetőségem. Amíg diplomám nincs, addig csak ilyen munkák jöhetnek szóba, hiszen hivatalosan még nem végeztem, nyelviskolákat próbáltam, azt mondták, nem vehetnek fel. Amíg a szakdolgozatom nincs kész, nem tudok nyolcórás munkát vállalni valami multinál vagy hasonló helyen, mert utazással együtt az már tíz-tizenegy órát venne el a napból, és sosem készülne el ez a nyomorúságos szakdolgozat, ergo sosem fejezném be az egyetemet. Helyben meg nincs egyszerűen semmi. Ez így eléggé borzasztó. Szeretnék már összeköltözni a barátommal, vagy legalább közelebb költözni hozzá, annál is inkább, mert idehaza az apám folyton azzal szivat, hogy mi a francnak mentem egyetemre, az "értelmiségiek csak számítógépezni tudnak", és szart sem érek huszonöt évesen, bezzeg ő akkor már a családját tartotta el. Ennek a "nagy nulla vagy" mondatnak a szajkózására most már rászokott az öcsém is, aki egy alacsonyabb színvonalú szakmunkásig jutott, ami még önmagában nem is lenne rossz, de nem tanulnak semmit, mert a szakmai tanár egy hónapot hiányzik, helyettesítés nincs, és a tesóm mellesleg tojik az egészre, azért hisztizik, mert be kell menni órára, agresszív, és egész nap csak facebookol meg a gépen játszik. Az egyetemet persze a szüleim szerették volna anno, nekem akkor olyan elképzeléseim voltak, hogy cukrász, tanítónéni... most meg hülye vagyok, mert "ennyit tanultam".

És igen, ez így rohadtul kilátástalan, de valahogy azért mindig volt, ha vigasztal, velem mindig akkor történt valami jó, ami túllendített a dolgokon, amikor már tényleg reménytelennek tűnt a helyzet.

"utolsó: miért szerinted Magyarország hol van Afrikában?"

Magyarország csak földrajzi szempontból van Európában, egyébként nagyon messze van minden téren sajnos.

Még nem tudom, hogy kerülök ki ebből. Nagyon fiatal vagyok (22) de több diploma is van a kezemben. Állítólag (!!!) mind jó diplomák, jó egyetemekről és szakokról, csakhogy elhelyezkedni nem tudok velük már mindjárt fél éve...:(

Végig tanulmányi ösztöndíjas voltam, általában a legjobb háromban voltam benne, most mégsincs munkám...

A sors úgy hozta, hogy mesteri elején "szerencsésen" újraosztottak és lemaradtam az ösztöndíjról, pedig harmadikként jutottam be a szakra...

Most a második félévben megint reménykedek.

Az ingyenn munka az itt is megy, de még esetenként az se. Ha elmegyek egy alapítványhoz önkéntesnek szakmai dolgoknat nem adnak nekem, legtöbbször csak "csicska" munkát amiből elegem van már. Ha ingyen dolgozom, legalább szakmailag fejlődhetnék...

A párom orvosin van, talán abban látok némi reményt, csak az a baj, hogy 2 év múlva fog rezivizsgázni, a rezi fizetések meg megeggyeznek egy takarítóéval...sajnos szó szerint, 6 év után még a minimálbért se kapják meg...Úgyhogy egylőre a csodát várom, azt, hogy legalább lesz állásom ahová bemehetek, ha nem is sok pénzért, legalább annyiért, amivel eltudom tartani magamat...

Régebben úgy terveztem fiatalon lesz családom, hát nem úgy néz ki, hogy 30 előtt összejönne:(

22-L