Mit tegyen az aki nem szeret élni és boldogan meghalna de nem akarja megbántani a családját?

írj nekem privit, beszélgessünk. kiöntheted a lelked, azt mondják egy idegennel könnyebb elbeszélgetni a gondokról, mert úgysem ismer, nem lesz következménye a beszélgetésnek. értem ez alatt azt hogy egy idegen nem fogja továbbmondani a családodnak, senkinek. számodra viszont előnyös lesz, mert hatalmas lelki tehertől szabadulhatsz meg ha kiadod magadból a gondokat. egy idegen, külső szemlélő máshogy látja a dolgokat mint te.

nyugodtan írj ha úgy gondolod, régen ugyanúgy éreztem ahogy most te.

A halál elkerülhetetlen, ezért nem logikus siettetni. Súlyos betegek, bénák sem vesztik el mindig az életkedvüket, pedig az ő életükben sok a szenvedés. Ha egészséges vagy, akkor az életed nem tartalmazhat annyi kínt, ami indokolná az öngyilkosságot. Ezért a hozzáállásod téves, vagy pedig betegségben szenvedsz (pl. depresszió), ezért érdemes lenne pszichiátert felkeresned.

"eléggé egyedül vagyok senkivel se szoktam az érzelmeimről beszélni.igazából nincs olyan ember aki ismerne.meg senki se foglalkozik velem"

Talán furcsán hangzik, de a legtöbb ember ezzel kb. így van. Ki kell (ki is lehet) bírni. Lehet, hogy egyszerűen csak magányos vagy, mint az emberek jelentős része. Családban, baráti körben is lehet valaki teljesen magányos.

"a jövőre gondolok eszembe jut hogy még sok munka és szenvedés vár rám és semmi öröm."

A munka és a szenvedés ott van, ez OK, de a "semmi öröm" már egy különös gondolat. Két eset lehetséges.

Az egyik az, hogy vannak, vagy voltak dolgok, amiket élveztél, amik örömöt jelentettek, csak ma már olyan mélyre temetted őket, hogy nem jutsz hozzájuk. Pl. mert annyira a munka/család/pénz szentháromság körül forog az életed, hogy ha másra akár csak gondolni is mersz, bűntudatod van. Vagy nincs is időd nem csak ezekre gondolni.

Azt írod, 8 éve voltál boldog. Azon kell gondolkodnod, hogy mit tudtál 8 éve, amit most nem. Lehet, hogy 8 éve még voltak dolgok, amik érdekeltek, és nemcsak az érdekelt, hogy pl. van-e annyi pénzed, mint azoknak, akikkel egy évben végeztél. Ez csak példa, ilyen típusú aggodalmakra lehet gondolni, de sokféle van. Gyakori, hogy a fiatal felnőttkorban az emberek élete ellaposodik, míg fiatalként "színes egyéniségek" voltak, fiatal felnőttként inkább pénzkereső robotgépek. Kitűznek maguknak egy célt, hogy mit jelent "sikeresnek" lenni, és ha ezt nem érik el, akkor azzal a gondolattal kelnek és fekszenek, hogy nem érnek semmit, mert nem sikeresek.

A másik lehetőség az, hogy betegség gátol az örömérzetben. A depresszióban pl. az a helyzet, hogy az ember annak sem örül, aminek más örül, vagy aminek ő korábban örült. Hanem minden csak max. ingerültséget, unalmat tud kiváltani a páciensből.

Mindenképpen ajánlott pszichiáter igénybevétele, mert néhány jó döntéssel új, jobb pályára tudod állítani az életedet.

Én is azt tudom felajánlani mint az előttem szólók egyike.

Küldjél privát üzit szívesen beszélgetek veled. És bármiben tudok segíteni csak szólj ^^

Az ember sok esetben ügyesen félre tudja nevelni a saját agyát, hogy mindenben a rosszat vegye észre. Egyszerűen az agysejtek erre az ingerre egy idő után fogékonyabbak lesznek. Ahhoz hasonlít, mint ha valaki zenei képzést kap, akkor egyre kifinomultabb lesz a hallása.

Van egy egyszerű gyakorlat, amit megpróbálhatnál:

Minden este sorolj fel öt dolgot, ami aznap jó volt. Ez lehet kisebb, nagyobb dolog, bármi, amit szépnek láttál, vagy jól esett. Minden este! Pár hét után gondold át, hogy változott-e valami.

Amúgy javaslom én is pszichológus felkeresését.

Pl. menj el valamelyik helyre ezek közül:

[link]

[link]

Hátha megváltozik a véleményed egy kis terápia hatására, ha meg nem akkor még mindig illedelmesen meghalhatsz.

Itt is találsz segítséget:

[link]