Hogy jut el oda egy ember, hogy mindent kényszernek érez?

Szerintem az érzi így magát, aki nem tudja, mi érdekli, mi teszi boldoggá, csak mások kedvtelését követi, és nem is keresi a saját vágyait. Ennek sok oka lehet, egészen a gyerekkori szigorú neveléstől és elnyomástól a magányon át a látens depresszióig.

(Akár személyiségzavar is okozhatja, de ez szélsőséges eset. :))

Ha valami kötelező, azt általában kevésbé csináljuk szívesen. Pl. pusztán az a tény rengeteget ront egy könyv élvezeti értékén, hogy kötelező olvasmány. Ha nem lenne az, lehet, hogy imádnád.

Általában ezért vált ki a mozgás, az olvasás és a tanulás ellenérzéseket a fiatalokból. Mert kötelező, kényszernek érzik.

Érdekes, én az iskolában sokszor utána tudtam meg, hogy a könyv, amit elolvastam, kötelező. Valószínű előbb azt néztem érdekel-e, az viszont nem érdekelt, kötelező-e.

Neveltetés, kisgyerekkor, példák, minták környezetből. És kíváncsi alaptermészet. Aki kíváncsi, minden érdekli, akkor viszont nem kötelezőnek, hanem érdekesnek találja. És ezáltal sok ismeretre szer tesz, ami arra is jó, hogy bármivel tudjon mit kezdeni az ember. Ha tud vele mit kezdeni, kíváncsi, képes-e rá, ezért kötelességként kezelni fel se merül.

Kedves kérdező, a válaszok alapján muszáj megkérdeznem, hogy a kötelező tevékenységekre gondolsz, vagy azokra, amiket magunk választunk, mégis kényszernek érezzük?

(Első voltam.)