Mesélnél valamit magadról?

Januárban kezdődött a "cirkusz"és azóta tart a (mostmár)volt élettársammal.Teljesen kivagyok,testileg lelkileg rámentem az egész cécóra....(bonyolult az ügy,pénzes dolgok is vannak benne,no meg nő ügyek...)

Sokmindent csak a 2 gyerek miatt csinálok végig...Ha ők nem lennének semmi értelme nem lenne az életemnek.

Én pedig köszönöm hogy meghallgattál.Sajnos eléggé reménytelen a helyzet,kilátástalan.Mivel az ő házában lakukn (még egyenlőre)gondolhatod hogy telnek a napok....csak ugye nincs hova és miből költözni.

Pedig mióta Tünci-püncike a szinen van,állandóan azt hallagatom takarodjak,semmihez semmi közöm.8 évig voltunk együtt,több mint 9 éve ismerjük egymást.Mindent közösen vettünk fizettünk,még a háza részleteit is....és most ennyi jár...a megaláztatás,hazudozás...Bár a tünci-püncike se fog tőle jobbat szebbet kapni.mert ez az időszak csak a hazugságairól szól mindeni felé....

Jajj bocs elszalad velem a ló,panasz ügyben...:-(

Átlagembernek tartom magam átlagon felüli gondolkodásmóddal.

Sokszor lesajnálom az embereket,mert nem veszik észre,hogy elmegy mellettük az élet és mindig csak várnak valamire,amitől majd boldogok lesznek.Annyi mindent akarnak csinálni jól és annyi időt elpazarolnak fölösleges dolgok megszerzésére,hogy nem marad idejük élni.

Én meg csak élem a magam kis szürke mindennapjait,bejárok egy olyan munkahelyre,ahol egy ostoba ember mondja meg hogy mit csináljak és hogyan,ha fordított lenne a helyzet,én nem alkalmaznám őt,mert nem lenne képes ellátni még az én feladatomat sem,nemhogy a sajátját.De nem hagyom ,hogy ilyen ostobaságok elrontsák az apró kis örömeimet.

Nincsenek megélhetési gondjaim,pedig van hogy csak aprópénz van hónap végére a zsebemben.

Néha csak úgy mosolyogva megyek az utcán és figyelem az emberek reakcióit,4 féle van,1.észre sem veszi,2.azt hiszi ismered és furcsán zavarba jön,3.rád is köszön,4.visszamosolyog és jókedvűen megy tovább-ebből van a legkevesebb.

Felületesek az emberek,az egész élet körülöttünk és örülök,hogy néha kívülállónak érzem magam.Emberi kapcsolatok,házasságok,családok mennek rá,barátságok szakadnak meg,mert nem szánnak időt még magukra sem az emberek.

Hát most így ennyi jutott eszembe.

én egy harmadik válaszoló vagyok...

szerintem nem baj, ha valaki kergeti az álmait, sőt, nagyon jó dolog, ha van neki. nekem nincs, célom sincs, nem tudom, mit akarok, és már régóta nem tudom, akarok-e valamit. a mostani napjaim, heteim kiábrándítóak... iskolába járok még csak, gimnáziumba, azt hiszem szeretek tanulni, szeretnék, ha a közeg jobb lenne... de megöl a légkör, és legszívesebben dühöngenék vagy elsírnám magam, mert senkihez nem tudok szólni. ha van is egy-két személy, akit szívesebben megismernék, ők annyira távol vannak tőlem, annyira más körökben, én meg annyira nem merek lépni...persze lehet, hogy ezen nem változtatna, ha lennének dolgok, amiket el szeretnék érni. de mégis ott pulzálna bennem a tettvágy, amiért tennék dolgokat. de így csak vegetálok nap mint nap (mint nap mint nap..mint nap :D).

úgy hiányzik egy jó beszélgetés...itthon meghallgatnának, de nem tudok beszélni, nem tudom miért van. néha úgy érzem, sajnálom elmondani amit érzek, mert nem akarom mással megosztani, legalábbis itthoniakkal biztos nem. nem tudnám. nekik ezt nem tudtam volna elmondani. persze azt hiszem tudják, hogy nem vagyok jó passzban.

egy idegennel, vagy valaki távolabbival, nem rokonnal, korombelivel sokkal könnyebben beszélgetnék, annyira szívesen mesélnék - de annyira szívesen is hallgatnék másokat...

még egy dolog..

olyan rossz hallanom, ha valaki azt mondja, ismer engem, megijedek tőle és nagyon bosszant. legutóbb nővérem mondta ezt, és hát persze, hogyne ismerne, 17 éve vagyok a húga, de biztos vagyok benne, hogy ő mást ért azalatt, hogy ismer, és 'mindent' tud rólam. azt hiszem, ez vmiféle egoizmus, hogy nem lehet engem kiismerni, megismerni teljesen - de úgy vallom, egy embert se. ugye szerinted is így van? :)

Köszönöm,aranyos vagy.Semmivel nem bántottál meg.Ebben az esetben nem lehet tatácsot adni,még akkor sem ha ismerjük a másikat.A "sogosnőm"az az ember,akivel ezeket a dolgokat ki tudjuk beszélni(az ő házzassága sem jó :-(sajna....)de egészen más volt így elmondani,mint amikor már ezerszer ki,és át beszélted valakivel az egészet.Igen,a gyerekeimért élek,értük teszek mindent.Hiszem,hogy amit nem kaptam meg a sorstól,azt velük kárpótolta.Nagyon jó gyerekeim vannak.Nem csavarognak,nem hazudoznak jó tanulók.Persze hogy velük is van gondd,mint minden gyerekkel,kamasszal.(16 ill.14 évesek)

A lányom egy tagozatos gimibe jár,ahol emelt szinten tanul rajzolni.Nagyon szeret és tud is.A fiú meg állandóan barkácsol,a modellezés az élete(egyenlőre)

Nos,köszönöm hogy meghallgattál,és kommentet is írtál.Ritka az ilyen fórumozó....:)))

És te kedves kérdező,mit mesélnél magadról?

ha gondolod írhatsz privit is.Én is szivesen meghallgatlak....

Jó éjt!:D