Vesztetek már össze a legjobb barátnőtökkel? Mi miatt? Kibékültetek?

Én igen. Egyszer nagyon. Azon, hogy én egy másik lánnyal mentem el sétálni, ő meg várta, hogy elmenjek hozzá. Szóvá tette és egy nagyon durva veszekedés lett belőle. Kb egy hétig minden nap bocsánatot kértem tőle, mert nagyon hiányzott. Aztán egyszer ráírtam fészen. hogy lent vár a barátod a könyvtárba (ő igazából nem a barátja volt, hanem egy srác, aki állandóan felidegesítette), ő meg visszart, hogy milyen barátom(?) és azt mondtam neki, hogy csak akkor mondom meg, ha kibékülünk. Kibékültünk, aztán mondtam neki, hogy ki az..

Ez egy kicsit gyerekesen hangzik, 13 évesek voltunk, de akkor ez azért kicsit nagyonis rossz volt nekem..:)

Az én legjobb barátnőm egyik napról a másikra nézett levegőnek magyarázat nélkül. Azóta néhányszor beszéltünk, de nem mertem felhozni. Most felnőtt fejjel, már neki merném szegezni a kérdést, de már nem tartjuk a kapcsolatot. A mai napig nagyon bánt.

Én visszahúzódó és ronda voltam, mindenki csúfolt. Ő nagyon szép volt és dőlt belőle a hülyeség, népszerű lány volt. Tudom hihetetlen, de mégis a legjobb barátnők voltunk 8 éven keresztül. Aztán 8. végén, én sokat maradtam ki a suliból, betegség és a nyílt napok miatt (meg rá is tettem egy lapáttal). Ő közben barátkozott menőbb csajokkal, akikről én persze tudtam és végül is megértettem miért. Egy 2 hetes betegség után felhívtam örömmel, hogy holnap megyek ám suliba, mondja el mi a házi. Nagy megrökönyödésemre, teljesen érdektelenül és hidegen elmondta az infókat és éreztem a hangján, hogy nem érdekli mi van velem. Ettől fogva, a suliban épp, hogy köszönt nekem, viszont elült mellőlem és mintha nem is ismert volna, úgy viselkedett. Nagyon megalázónak éreztem. Ballagáson, azért egymás párjai voltunk, de teljesen idegenként váltottunk pár szót. Tudom, számon kellett volna kérnem, de egyszerűen nem mertem. A suli utolsó 2 hónapját így egyedül töltöttem. Máig sem értem, hogy tehette ezt meg velem, amikor amúgy is egy szerencsétlen voltam.

Tudom, hogy nem voltam a legjobb barátnő, azok a menő csajok összehozták pasikkal, meg nyilván érdekesebbek is voltak. De akkor sem érdemeltem ezt, úgy érzem.

Itthon a szüleim is kérdezgették, hogy na mi van X-el. Én meg csak sunnyogtam, hogy nem érdekel. El sem mertem mondani.

Egyébként ez már vagy 15 éve történt, szóval akkor még normális gyerekek voltunk, és nem volt ribi, mint a mai lányok. Azért is sajnálom, mert tényleg nagyon jól elvoltunk, rengeteget nevettünk, átjártunk egymáshoz, egymás mellett ültünk éveken át.

Volt régen egy nagoyn jó barátnőm. Egyik nap nem szólt hozzám. Soha többé. (az anyja hatására)

Mondjuk nem baj,mert megláttam milyen ember is ő. Egy utolsó áruló. Mindenki útálja azóta is,már az új iskolájában is. :D

A mostani barátnőmmel egyszer vesztünk össze egy fiú miatt. Hamar kibékültünk. :)

Igen a gyerekkori legjobb barátnőmet vesztettem el így. Ez 5 éve volt már, az összeveszésünk legfőbb oka az volt hogy én sosem mentem át hozzá, mert mindig kitaláltam valami hazugságot. Nem hazugság volt ez hanem mert tanulnom kellett mivel köztünk kb 1 év korkülönbség van idősebb vagyok én akkor az érettségire készültem teljes gőzzel nem értem rá minden délután találkozni, meg bulizni is ritkán mentem el. És végül ami még nyomott ezen az az volt hogy a barátomat is leakarta nyúlni előlem, amit sajnos sikerült is neki mert elcsábította bosszúból hogy neki soha nem jött össze még senkivel sem 17 évesen. Az összeveszés így kezdődött, nagyon durva vitánk volt, a fél utca figyelte ahogyan ordibálunk egymással meg minden. Hogy igazából kinek volt igaza nem mondom mert mondhatnám hogy nekem volt mert a barátnőm elég önzően viselkedett hogy nekem jobb életfelfogásom volt és koncentráltam arra hogy a képességeimhez képest jobb érettségi eredményt hozzak össze. Persze azóta már felnőttek vagyunk. Időnként összefutunk egyszer egyszer de már csak köszönő viszonyban vagyunk. Nem haragszunk egymásra már de rájöttünk hogy így jobb lesz egymás nélkül mert úgy is visszajönne ez az állapot.

Azóta már teljesen új környezetbe kerültem, új barátok, meg minden. Már nem hiányzik egyáltalán a régi mert jobb ez a társaság, itt tényleg mindenki kitart a másik mellett amiben tudunk segítünk a másiknak és nincs önzőség, meg féltékenykedés sem. Ez van. 23/N

"A barátság aranyfonál

Ha az egyszer elszakad,

Össze lehet ugyan kötni

De a csomó megmarad."

A gyerekkori legjobb barátnőmmel egyszer összevesztünk, már nem emlékszem, min. Éshát megmaradt a csomó...

Kibékültünk, de állandóan éreztük a csomót, szóval szépen lassan eltávolódtnk. Pedig egyikünk sem akart, de mégis ott maradtak bennünk ezek a jóvátehetetlen emlékek.

Azóta felnőttem, és találtam "új legjobb barátnőt". Vele soha nem veszekedtünk, és figyelek is rá, hogy sose kerüljön rá sor, mert nem szeretnék mégegy barátot elveszíteni.

igen. nem volt kiabálás, de nagyon megbántva éreztem magam.

egy napon születtünk, szerveztem egy kis szülinapi koccintást a barátokkal aznapra. ő az utolsó órában beközli, h nem jön, mert a pasija elhívta valahova. tudni kell, h mindig is antipatikus volt a srác, és nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel. iszonyatosan haragudtam rá, h egy pasi miatt lemondja a közös bulinkat, amit már évek óta együtt tartunk.

hónapokig nem hívtam, nem írtam neki. aztán elmentem vásárolni, és megláttam egy olyan ruhát, amiért tudtam, h odalenne. megvettem neki, felhívtam, h béküljünk (mondjuk ez nem az én dolgom lett volna, de ezzel szerettem volna kimutatni, h én nagyobb méltósággal kezelem a dolgot.) átjött, bocsánatot kért, tetszett neki a ruha is.

az élet engem igazolt, mert az az idióta pasija dobta. sajnálom a barátnőmet, de legalább a sors megmutatta neki, h ki az, aki fontos, és kire nem szabadott volna pazarolnia az idejét.

a következő szülinapot együtt ünnepeltük.