Mi a legjobb, amit a magány ellen lehet tenni?

#9

Számítógépes, fizetős online játék.

Am kérdező:

Nemérdekel akarsz-e, de beszéljünk! :)

Sport.

Egy óra kocogás után, vagy 2 órányi intenzív biciklizés után cseppet sem fog hiányozni a társaság :): kiég belőled a stressz, 30-40 perc intenzív mozgás után már megindul az endorfinok termelődése, ami egyfajta természetes kábítószer.

Egyébként sokan járnak úszni és edzőterembe is a magány ellen..

Engedd meg, hogy a kérdésed megelőző fázisra térjek ki. Élhetsz társas magányba (társad, családod, barátod mellett)mely kínzóbb..., s élhetsz egyedül boldogan édes magányban. Magány és egyedüllét között nagy a különbség!

"A magányosság szomorú és ijesztő, vagy fájdalmasan reménytelen állapot. Az önként választott egyedüllét mindennapi békesziget, amely táplálja belső világunkat, és – különös módon – véd a magánytól."

"A szeretetlen ember gyakrabban betegszik meg, válik szorongóvá, lemondóvá, depresszióssá. Életében a félelem győzedelmeskedik, ezért a lemondó elvárás megteremti a maga valóságát. A magány a szívben, a lélekben lakik. Ezért lehetséges, hogy a nagycsaládos férfi vagy nő olykor magányosabbnak érzi magát, mint az, aki berendezkedik az egyedüllétre, megteremtvén saját, elszigetelt, önálló világát."

Ahogy Hamvas írja, az Aranynapok c. esszéjében: "Eltűnődtem a magányos élmények határtalan gazdagságán és megértettem azokat, akik inkább választották a kertet, vagy a könyvtárszobát, mint a szószéket és a csatatereket. Ebben a percben a közösségi élet végtelen unalmát, a színház, a szórakozás ürességét elviselhetetlennek tartottam, a magányban élt élet gazdagságához képest sívárnak és tartalmatlannak láttam. A magányos élet eseményekben gazdagabb, mint a nyilvános. A bölcs többet él, mint a hős. Ezekben az aranynapokban itt, hogy egy hét múlik el egyedül, szótlanul, most nagyobb életben van részem, mint mikor húsz éve hat hónapig háborúban éltem."

vagy az Arlequinből: " Az olyan ember, aki a harci szituációt feladta, s aki a zsibvásár közepén leül és a feneketlen loholás közepette szundikál, az olyan ember paradox helyzetben van. Tibetben azt mondják, hogy a szellem olyan, mint a teve. Ha meg akarják fékezni, egyszerre tíz irányba tör ki, de ha békében hagyják, meg se mozdul. A szellem logikája paradox, mert a létezés logikája paradox.

Senki se mer egyedül élni. A legtöbb ezért nekiáll, érthetővé teszi magát, hízeleg, magyaráz, megalkuszik, hazudik, vagyis partikularizálja és szekularizálja magát. A közösséget nem a társas ösztön teremtette, az egyének teremtették, az egyedülléttől való félelmükben.

Senki se mer egyedül élni. Fantasztikusan bonyodalmas trükköket eszelnek ki, hogy egymáshoz valami közük legyen. Tíz körmükkel egymásba kapaszkodnak s ennek arányában egymástól csillagászati sebességgel távolodnak"

Ezzekkel az idézetekkel csak arra szerettem volna rávilágítani, hogy tudnok, ismerned kell magad - egyedül vagy, vagy magányodban...? Mit is szeretnél, s az valóban az amire "szükséged" van, vagy csak vágyódsz rá/utána valamiért. (a vágyódás mindig egy fertőzött állapot, mely messze áll az alapállástól, a tiszta szükségszerűségtől).

Az emberek iszonyat magányosak, minél több dologgal kerítik körbe magukat annál inkább.

(--tehát kérdésedre a válasz benned van--)

"Azért gondolom úgy,hogy utálnak, mert mióta a mostani iskolámba járok az osztályomban mindenki próbál nekem keresztbe tenni. Leszólnak, megaláznak, tönkreteszik a munkáimat. Nem ismernek, hazugságokból építik fel magukban, hogy valójában én ki is vagyok. Ha pedig azt nézzük, ahol lakom, egyáltalán nem olyanok az emberek, mint én... Teljesen más érdekli őket, de engem nem zavar, csak nem fogadnak be, és nem akarom megjátszani magam. Félek, mert tudom, hogy sosem lennének igazából jóba velem, ha ismernének. Itthon pedig egyedül vagyok, illetve egy szülőmmel, aki tudom, hogy megtesz értem mindent, de olyan, mintha nem is ismernénk egymást, mert nem beszélgetünk és semmit nem csinálunk együtt..."

Nem ismernek, mert nem engeded megismerni magad.

ezek a gondok:

utálod magad

nem ismered magad

nem fogadod el magad

amit tehetsz:

elkezdesz ismerkedni, ahogy én is tettem. Eleinte bukni fogsz, mint minden ember, ha új dolgot kezd el. De nem szabad föladni. Egy idő után egyre othonosabban fogod magad érezni az emberek közt, és szerzel önbizalmat.

A folyamat hasonlít egy exponenciális görgéhez: eleinte lassan, nehezen fogsz haladni, de ahogy ráérzel az izére, egyre könyebben ,gyorsabban megy.

Az én történem:

hasonló voltam, mint te, magamnak való voltam, barátom alig volt, legtöbb ember utált, senkivel nem mertem kapcsolatot kezdeményezni, mert önmagam is utáltam. Nem hittem el, hogy valamire is jó vagyok. A bánatomat napi 8 óra számítógépes játékba öltem( hazajöttem tanultam[nem sokat-bár én voltam a legjobb tanuló- ez miatt strébernek is csúfoltak], majd leültem a gép elé, és este fölálltam).

A fordulat akkor jött, amikor eldöntöttem, hogy ez nem mehet tovább, önsajnálattal nem megyek semmire.Változtattam. Abbahagytam a játszást és elkezdtem nyitni az emberek felé, elkezdtem ismerkedni lányokkal( eleinte interneten).

Most ott tartok, hogy sokkal jobban érzem magam, nem vagyok magányos( majdnem 1 éve van stabil párkapcsolatom). Vannak barátaim. Egyetemre járok, és élem az életem.

"Senki se mer egyedül élni."

Ezzel nem teljesen értek egyet - egyedül élni és magányosnak lenni nem ugyanaz. valójában nem az tudja meg, hogy mennyi emberi társaságra van szüksége, aki együtt él valakivel, vagy akinek nagyjából rendszeres társasági élete van, hanem az, akinek rendszertelen és megteheti, hogy ha nincs kedve, akkor nem érintkezik senkivel. Ehhez azonban egyedül kell élni egy darabig, de nem magányosan.

Az egyedüllét nem azonos a magánnyal - sajnos a legtöbb ember úgy él valakikkel v valakivel kapcsolatban, hogy sokszor érzi úgy, hogy bizony most ha ő maga dönthetne, teljesen mást csinálna; amikor aztán végre egyedül lehet, akkor nem tud kitörni a megszokott emberi környezet zavaró hiányérzetéből.

A magány ellen a legjobb tanács ez lehet: Mivel a modern civilizált társadalmak amúgy is mindenkiből skizofrént csináltak a nagykorúságáig, így mindenkiben minimum két személyiség lakozik: akit kifelé mutat, és amilyen valójában. Ha feltesszük magunknak a kérdést: "Mihez lenne most igazán kedvem, ha azt tehetnék EGYEDÜL, amit akarok?", akkor a választ szerencsés esetben a belső, valódi énje adja meg. NO, ezt kell követni, akármilyen baromságnak is tűnik a külső énünk számára.

Csak kevesen merik meglépni ezt, holott egyetlen napnak sem lenne szabad úgy eltelnie, hogy az ember nem teszi fel magának, a belső énjének ezt a kérdést és nem követi a választ. Csak így alakulnak ki a saját elvárások, a saját célok, a saját eredmények fölötti igazi öröm... Ezzel nem szigetelődik el az ember másoktól, sőt, éppen ellenkezőleg: csakis az tud másokkal is emberi módon bánni és viselkedni, aki ilyen értelemben őszinte magához.

Aki elfojtásoktól szenvedve él, az nem is él, hiszen a külső világ felé mutatott énje folyamatosan fojtogatja a belső, őszinte énjét... az ilyen személyiség (vagyis tkp. mindenki) állandóan másoktól várja a segítséget, mások társaságát keresi, mert úgy érzi, hogy ha másokkal van, akkor a külső világ felé mutatott énje dominál, és mások társaságában nem pusztán fojtogatja a belsős, önmagához őszintének lenni akaró énjét, hanem nagyon rövid idő alatt ki is nyírja: így "születnek" az állandóan extrovertált, semmiféle belső értéket nem képviselő, de remek társasági emberek, akik mások társasága nélkül nem is léteznek.

De nem szaporítom tovább a szót.

Pusztán kérdezd meg magadtól minden nap: "Jó ez nekem, ha ezt teszem?" v. "Mit tennék most szívesen, ha egyedül rajtam állna, hogy a jelen lehetőségeimmel azt tehetem, amit csak akarok?"

Kieg. Egészen konkrétan egy példa: Milyen apróság az, amit eddig nem volt szíved megvenni, mert hülyeségnek gondoltad, de állandóan kacsingatsz felé, ha látod? Bármi lehet: egy könyv, egy kés, egy minőségi toll, egy spéci füzet, egy búváruszony, stb. Bármi, amit nem mások kedvéért vennél vagy használnál. Eredj és vedd meg - és figyeld, mi történik benned. A vágy nem arra való, hogy életed végéig kínozzon - arra való, hogy kielégítsd és közelebb kerülj a saját vágyaidhoz.

UFF, és beszéltem! ):o)

(BRAIN STORMING)