Mi az oka annak, hogy több 90ezret kereső ismerősöm hálásabb a munkahelyéért és életéért, mint a 300at kereső kollégáim?
Anyu céges karácsonyán ott lehettek a családtagok is, így én is elmenetem. Az egy gyár, kb. 90ezer forintot visznek haza három műszakban.
Sok dolgozóval beszélgettem a rendezvényen, és többségük hálás a munkahelyéért, hogy pénzt keres, hogy dolgozhat, hogy jó a főnök, a közösség, és viszonylag biztonságban érezhetik magukat.
Nekem ez furcsa volt. Mi ennek a pénznek több, mint háromszorosát visszük haza a munkahelyemen, de a közösség borzalmas, az emberek ocsmány módom fúrják egymást. A karácsonyi vacsora egymás fikázásáról szólt.
Nálunk a kollégák többsége nem értékeli, hogy a mai világban jól fizető munkahelye van, semmi sem elég, soha semmi nem jó. Mindig csak a panaszkodás megy, milyen szörnyű nekünk, nem emelik eléggé a bért, kevés az utalvány...stb.
Mi áll ennek a hátterében?
Dolgoztam 60ezerért is, és akkor is szerettem a helyem és most is. De én furabogár lehetek mert idáig minden körülményben hálás tudtam lenni az életemért.
Miért van az, hogy aki többet keres többet is panaszkodik? Semmi sem elég jó?
Erre igazából nincs jó válasz. Vagyis panaszkodhat azért mert még életében nem keresett minimálbért még sosem kellett éheznie és még sosem volt munkanélküli, így nem tudja mennyi minden adatott meg neki. Nem képes magába szállni és elgondolkozni milyen jó is a sora. De igazándiból ez lehet nevelési probléma is. Ha például úgy nevelték hogy keressen minél többet és próbált mindenkinek megfelelni akkor lehet hogy azért panaszkodik mert nem képes úgy teljesíteni ahogy azt mások elvárják tőle.
Sok minden lehet a háttérben ezért ne ítélkezz.
Nem ítélkezem. :)
Csak furcsa élmény volt Anyu céges vacsoráján részt venni és látni a különbséget az én munkahelyem és az övé között.
A te munkahelyeden mindenki többet akar, mint amennyit kap. Ezért fúrják egymást.
Aki kevesebbet keres, az félti a munkahelyét és jobban együtt érez a többiekkel. Nekik nem kell fúrni a másikat, azért, hogy előbbre juthassanak. (Nincs is hova)
Ez mindenhol így van, az élet minden területén, nézd csak meg....A 3. világban az emberek örülnek ha élnek, boldogulnak, de eszükbe sem jutna sem öngyilkosság, sem egyéb, sőt, több gyermeket nevel mindegyikük, és bár piszkos nehéz, de hittel, reménnyel, erővel teszik....
Ellenben nézd meg a jobb módban élő Európát és Észak-Amerikát, ahol tizenévesek már azért öngyilkosok lesznek ha nem kapnak új iphone-t vagy kapnak egy szerelmi bánat miatt, hatalmas az abortuszok aránya, és tele vannak az utcák alkoholisták, drogosok és egyéb szenvedélybeteg tömegeivel, stb.....
Ezt hívják úgy, hogy dekadencia....a kényelemhez szokott, jómódban élő ember ellustul, elkorcsosul....
Ezért is fog Európa és a fejlett világ elpusztulni, minden technikai fölénye ellenére, mint egykor a rómaiak.....
Hogy örül a mnukahelynek és megbecsüli, az objektíve azért van mert az utcán 300-an várnak a megüresedő helyére. 1850 táján egy angol gyufagyárba is mindig volt jelentkező, bár tudták, hogy brutálisan mérgező a munka és rámehetnek...
De a kérdésben ott van egy nagyon fontos összetevő: a munkahelyi légkör. A jó kollektíva megfizethetetlen :)
Bocsi, hogy megtöröm az utsó hozzászólások szépségét.
Van, ahol nemigazán a pénz miatt fúrják egymást, egyszerűen csak nehogy boldogabb legyen már a másik őnáluk, hamár ők nem boldogok. (Más indokot nem találtam, mivel a munkahely biztos.)
Amikor ott voltam, eleinte élveztem a munkát és nem foglalkoztam a gáncsoskodókkal, de úgy látszik, nagyon szúrtam a szemüket.
Most itt kucorgok a kandalló mellett, ahol a is macska dorombol :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!