Elfogadnád ezt, ha a lányod mondaná?

Felvázolom a tényállást:

- 2009 óta jár főiskolára. Levelező tagozaton és költségtérítésesen.

- A matek és egyéb számolós tárgyak sosem voltak az erősségei. Viszont az akarata megvolt/megvan, tett/tesz az ügy érdekében, hogy sikerüljön neki.

- 2008-ban szakmát rakott le, abban el is helyezkedett. Mai napig van munkaszerződése, egész jó keresettel és beosztással.

- 2011-ben megszületett az unokám, nem sokkal később összeházasodtak a vejemmel.

- Most készülnek lakást venni, de vesznek fel hozzá hitelt. Az örökségének a felét megkapja önrésznek. Valamint a vejem családja is beleszáll az önrészbe.

- Azt mondta nekem anno, hogy azért jelentkezett a főiskolára, hogy büszkék legyünk rá az anyjával. Van egy nővére is. A nővérét 23 éves koráig jobban támogattuk és jobban a szívünkön viseltük a sorsát, mint a kisebbik lányunknak.

A nővére eljátszotta a bizalmat a párja miatt. Ő sosem járt főiskolára. Felvették, de nem kezdte el.

- Jelenleg 3×-ra vette fel a tárgyat, de úgy érzi, hogy megint megfog bukni. Ennek a vonzata az, hogy eltanácsolják a főiskoláról.

- Első 2 félévet felesben fizettük. A 3. félévet én fizettem ki neki. A 4.-5. félévben szülés miatt passzívon volt. Most szeptemberben folytatta a főiskolát, szintén én fizettem.

Egy félév náluk 135ezer forint.

Őszintén elmondta, hogy hogyan áll a főiskolával. Mivel mint írtam, most készülnek lakást venni, így azt mondta, hogy addig rakjam rá a haszonélvezeti jogomat a lakás 50%-ra, amíg ki nem fizeti nekem a főiskolába költött pénzemet.