Egyedül maradtam, nem keresnek a régi barátok, miért távolodtunk el egymástól?
Régebben ha nem is sok, de 1-2 barátom volt. Legalábbis haverok biztosan. Pl.: középiskolában elhozták a leckét, ha nagyon beteg voltam, vagy beszélgettek velem, rám írtak 1-2x hogy vagyok. Ez vidéken volt.
Budapesten élek 3 éve. Még első években 1-2 évig mindenki tartotta velem a kapcsolatot, főleg egyik nagyon jó barátnőm, akivel nagyon szoros kapcsolatban állunk, mondhatni legjobb barátnők vagyunk.
Mi sokat lelkiztünk, rengeteget beszéltünk a lélekről, a lelkifejlődésről, hogy lehetne még alakítani magunkat, hogy tehetnénk nagyobb rálátást a világra. Mindenképp a fejlődési vágy vezérelt minket. Elég sok mindent átbeszéltünk, bár ritkán tudtunk találkozni.
1 hónapban 1x, ha sikerült, akkor is pár órára. Azóta eltelt jó pár hónap, én írok neki 2-3 hetente levelet, hogy van, meséljen milyen a suli (szociálpedagógiára ment).
Nem igazán válaszol, ha ír is, akkor közvéleménykutatást végez, hogy milyen oldalakat nézek, és hány órát netezek egy nap... de érzéketlen velem szemben.
Nekem ez nagyon fáj. Édesanyámat párszor meglátogatta, beszélgettek, rólam is mindig kérdezett, de már ez is elmúlt. Anyukámnak nem köszön, nem keresi, és engem egyenesen kerül.
Összeségében ennyi barátom volt...
Hónapok óta nem beszélgettem senkivel sem, csak Párommal. Neki vannak barátai, de nem kedvelnek engem, szerintük más világ vagyok és nem vagyok való közéjük.
Ha valamit mond is ez a szám: 50 ismerősöm van facebookon.
Egyszerűen eltűntek az emberek... nagyon magányos vagyok.
Szerintem már 1 éve biztosan nem keresett meg senki sem. Egyedül anyukám...
Én meg akárkinek, akármennyit írok, nem válaszol. És találkozásra már esély sincs, mert nem érdeklem.
Szórakozni szoktunk járni, de Párommal vagyok, nem keresünk új embereket, főleg Ő nem keres, hiszen már évek óta megvannak az állandó barátai, akiknek számít és mindig írnak, hívják, hogy mi újság.
Nem tudom mi változott meg, vagy mit tehettem, hogy ennyire nem érdeklem a világot.
Tipp, hogy mit tegyek?
21/N
válasza:Hm, igen lehetséges, hogy az embernek vannak korszakai, amikor váltania kell.
De ez olyan érdekes, a férfiaknál egészen másképp működik.
Páromnak gyerekkori, általános iskolai barátai vannak, akikkel (nem akarok félre érthető lenni), de szeretik egymást.
válasza:Egyrészt így megy ez manapság, sajnos mindenki rohan. Imádom a barátaimat, mégsem sikerül sokszor fél évekig sem összehozni egy találkozót. Ha én érek rá, ő nem, és fordítva. Nem direkt, hanem sajnos ez a tény. Dolgozni kell, tanulni kell, jönnek új kötelességek, új barátok - akiket nem arról van szó, hogy jobban szeretnék, de pl. velük könnyebb találkozni, mert mondjuk együtt járunk konferenciákra, akkor könnyebb utána bennmaradni 1,5-2 órát beszélgetni, mint összeegyeztetni valakivel egy találkozót, aki tök máshogy, más helyen él, más ritmusban...
A másik viszont nekem szemet szúrt: az egy dolog, hogy tiniként valaki szeret "lelkizni" (ez sem mindenkire igaz, pl. én viszketek az ilyesmitől kiskorom óta...), de könnyen lehet, hogy felnőttként már egész egyszerűen nem erre vágynak.
Nem lehet, hogy túl melankolikus vagy, túl sokat "filozofálsz", őket meg már egészen egyszerűen más érdekli? Változnak az emberek.
Lehet, hogy emiatt a tulajdonságod miatt túlságosan bezárkózol, a régi hangulatot keresed, és nem vagy nyitott az újfajta emberekre és barátságokra...
Csak egy tipp, esetleg gondolkodj el.
de ez nem ennyi. Mi volt barátnőmmel(akit meséltem a leírásban), nem csak úgy elbeszélgettünk, meg nem csak ilyen felszínes, hétköznapi dolgokról volt szó.
a másik, hogy tudom, és látom is face-n hogy másokkal tartja a kapcsolatot: közös képek, összejövetelek,filmes esték stb...
nem tudom, én miért maradok ki ezekből. Amikor mi elég szoros kapcsolatban álltunk egymással. Minden alkalommal amikor mikor lementem vidékre és szóltam neki, ő is otthon volt, de nem akart találkozni...
Mindig voltak kifogások, olyanok, amiket másnál félre tudott tenni.
Volt, hogy miattam lementem, de ugyan úgy visszautasított.
Nem lelkizek, akkor teszem ezt, ha érzem a bizalmat és kölcsönösen mesélünk egymásnak ezekről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!