Szerintetek egy 24 éves lányt, aki Budapesten született és a mai napig ott él, ki lehet onnan rángatni úgy, hogy megszokta azt a pörgést és életvitelt?

Én is tősgyökeres pesti lány vagyok. Vidékre csak nyaralni jártam le. Imádom a nyüzsgést, a pörgést. 20 évesen a férjem rábeszélt hogy költözzünk vidékre mert jó ott élni. Amikor nyaraltam akkor élveztem a jó levegőt, hogy mindenki ismer mindenkit, hogy reggel csend van még.. Így leköltöztem.Még 1 évig sem bírtam. Hiányzott a zaj, a nyüzsgés. Zavart hogy olyan elveszett voltam. Zavart hogy lent mindenki a kis kertjében kapált, és engem megszóltak, hogy kapálás helyett napozom..Zavart hogy délután 5 órakor már nem tudtam boltba menni ha elfelejtettem valamit, mert bezárt. Télen meg képtelen voltam megszokni, hogy be kell gyújtani és hidegbe kelek reggel.. 6 évig próbálkoztam a vidéki élettel. Nem ment. Így visszaköltöztem a városba..

Van aki szereti van aki nem.. Van aki megszokja van aki képtelen rá.. Nekem soha nem sikerült megszokni..

Engem nem lehetne, ki van zárva! :)

De pl. van ismerősöm, aki szintén mindig is pesti volt és azt mondta simán menne akár az erdő közepére is.

"ki lehet onnan rángatni úgy hogy megszokta azt a pörgést és életvitelt"

Én budapesti vagyok (igaz, nem lány, és valamivel idősebb), de mindig is utáltam ezt a fajta "pörgést" (inkább idegbeteg rohanásnak nevezném), így nagyon szívesen elköltöznék egy nyugodt kisvárosba, esetleg faluba. Ez lelki beállítottság, nem paraméterek vagy nem kérdése, így - ha ő is szeretné - semmi akadálya nincs.

2. vagyok

Egy 150 ezres városban is rengeteg lehetőség van, főleg az osztrák határ mellett...

(egyébként olvasgattam a hozzászólásokat, és érdekes, hogy a vidéki életről sokaknak a falu, a kapálás meg az 5-kor bezáró boltok jutnak eszébe; azért egy vidéki város ilyen tekintetben nem nagyon különbözik Bp-től...)

15. vagyok

Bocs, 11-es, hogy pont a te példáidat ragadtam ki, nemcsak rád gondoltam, de ezek voltak a tipikusak :-)

Egy fiú kötelessége, lakást biztosítani maguknak, nem hiába mondják szülők, a "lányt úgyis elviszik a háztól"

Tehát ha tényleg olyan jó csaj aki megérdemli, de nem akar hozzád menni, akkor neked kell lépni felé

Azért én sem költöznék Budapest-ről Debrecenbe, de mondjuk fordítva már igen

Pest a lehetőség, diszkók, furcsaságok városa :D

Ez azért elég sok mindentől függ. Én vidéken élek és nőttem fel, egy kisvárosban, illetve mostmár 10 éve mellette egy faluban élek. Én szeretem, hogy az életem szervezett. Meg kell tervezni a dolgokat, előre kell gondolkodni, mert ahogy előttem mondták, ha nekem 5-kor jut eszembe, hogy valamit nem vettem, akkor jó eséllyel a falusi kisbolt már nincs nyitva, ahhoz meg csóró vagyok hogy potyára autózgassak6 a szomszédos városba. Szerintem ennek is megvan a varázsa, edzett az agyam, ha nem, és elfelejtek valamit, akkor aznapra hanyagolni tudom a dolgot, nem vág földhöz. Egyébként a mi kis 30 ezres városunkban is vannak éjjel nappali boltok, kicsitől egészen a Tescoig, tehát azért az, hogy "vidék", nem feltétlenül egyenlő az "5 után teljesen megáll az élet" témával.

Egy 150 ezres város nem kicsi, én Budapestet nem tudnám megszokni, de egy szomszédos csendesebb kis faluba szívesen élnék, ha a munkalehetőségek majd oda kötnek. Mondjuk Győrbe, vagy Sopronba szívesebben mennék egy külvárosi helyre, ott azért talán kevésbé "idegbetegek" az emberek. :)

Szóval, szerintem is a párodat kellene kérdezni erről, mert én pl vidékről nem vágyom panel rengetegbe és valószínű soha senki nem is tudna rávenni, hogy én ott éljem le az életemet. Átmenetileg esetleg. Lehet ő is ugyanígy gondolkodik, csak persze fordítva, ő Pestről nem lenne hajlandó költözni. Az is lehet, hogy alig várja, hogy szabaduljon. 22/L