Adnátok kölcsön lakó társatoknak pénzt úgy hogy van hogy lesz haszna, de még hiányos a konyha?

Ha a pénzt csak kölcsön adod és teljes egészében visszakapod, emellé pedig még ehetsz is a megvett kajákból, az kész haszon! :D

Egyébként miért nem mentek együtt bevásárolni? Mi anno hárman voltunk lakótársak, ketten közös kaján éltünk, a harmadik sosem akart csatlakozni, elvolt a maga világában. Mi mindig együtt mentünk vásárolni, avagy összeírtuk kinek mi kell és az egyikünk ment csak aztán hiába én mondtam, hogy nekem kéne majonéz, nyugodtan belehetett ő is és ugyanígy fordítva.

Nem. Közös lónak túros a háta...

Utána meg majd jön a vita, hogy ki mennyit evett. Ha pedig megromlik (a tartós élelmiszer is tönkremehet, a liszt molyosdhat), akkor meg azon vitáztok, ki miatt ment tönkre és ki fizeti ki, visszakapod-e a pénzt.

Meg miért enném már ugyanazt, amit más?

Én magamnak szeretek vásárolni, olyan minőséget/fajtát, annyiért, amennyiért én akarok. És főleg az, amit én akarok.

Én azt mondom hogy közös lónak túrós a háta, így nem adnék kölcsön. Ez a szöveg hogy

"adj kölcsön, veszek egy halom kaját, és te is ehetsz belőle", igencsak hirtelen kijelentés. Mi értelme kölcsön kérni ha vissza is kell adnom a teljes összeget, ráadásul adnom is kell az ennivalóból?? Ennek így semmi értelme.

A végén úgyis kijön majd az, hogy húzza a száját, hogy nagyon gyorsan fogy a kaja, nem jövünk ki belőle 1 hónapig..