Ha valakit kihoznak a sodrából, és visszatámad, azt miért ítélik el?

Olvasgatom itt a kérdéseket, és van olyan, amikor a Kérdező vagy valamelyik válaszoló minősíthetetlen, pocskondiázó hangnemben ír vissza, ilyenkor persze, hogy a megsértett fél is visszatámad, na ekkor jön a "kedvencem", hogy "Te se vagy jobb!"

Vagy amikor olvastam a kaposvári kisfiú kapcsán, hogy "dögöljenek meg a gyilkosok", erre néhányan visszaírtak, hogy "Akkor ti sem vagytok jobbak, mint a gyilkosok, mert halált akartok." "Vérengzők" meg ilyenek...

Mégis hogy gondolják ezt azok, akik ezt írják?

Bármi történik, bármivel sértenek meg ÁRTATLANUL, akkor is cuki-muki, kedves modorban kéne válaszolni, vagy ennek a gyilkosságnak a kapcsán megértést kéne tanúsítani a gyilkosok iránt?

Vagy, ha valakit cukkol, bánt, ütöget, ver a párja, férje, akár felesége, annak meg elborul az agya, és visszaüt, akkor már ő se különb?

Egy agresszorral prüntyögni kellene, magyarázgatni, szépen beszélni, miközben ő tombol?

Már lassan ott tartunk, hogy meg se védhetjük magunkat, ha bántanak, mert az áldozat lesz az, akit hibáztatnak.

Azt látom, hogy erre felé halad a világ, hogy "mindent szép szóval kezelni".

Miért nem értik meg ezek a "szép szavasok", hogy ez egy agresszív embernél semmi nem ér, nincs hatása.

Mintha arra szocializálnák az embereket, hogy tűrjél, és ne védd meg magadat.

Ti mit gondoltok?

Hol vannak ennek a dolognak a határai?