Fordított értékrend?

Az. xD Szerintem nem lehet közös nevezőre jutni ezekkel.

Volt ilyen élményem, nagyon érdekes volt. Pár évvel ezelőtt elvesztettem a munkahelyem, és hónapokig nem találtam másikat. Az álláskeresés nagyon megtépázta az önbizalmamat, a végére az alapvetően nyugodt, de magabiztos alaptermészetemet elsöpörte az alázat, nagyon magam alatt voltam. Aztán végre-valahára (pont karácsony előtt pár héttel) visszahívtak valahonnan. Teljes erőmmel igyekeztem a munkát is jól csinálni, a munkatársakkal is kijönni, de basszus, nagyon kikezdtek, először csak egyvalaki szállt rám, aztán a többiek is, tényleg mint az állatok, mint egy farkasfalka... Egyszer aztán kattant az agyam, egyikük valami nagyon durvát mondott, ott kikeltem magamból, akkorra meg voltam győződve róla, hogy csak a karácsonyi nagy hajtás miatt tartanak ott és januárban biztos kirúgnak, tehát eljutottam a "minden mindegy" állapotba és a korábbi megadó, alázatos énemet elsöpörte ez a tudat... onnantól kezdve visszaszóltam, durváskodtam-személyeskedtem én is, a munkát továbbra is teljes erőbedobással végeztem, de meg sem próbáltam megfelelni a jól összeszokott, engem rutinosan "kikezdő" csapatnak. Sosem találod ki a végét: befogadtak. Nemcsak nem rúgtak ki karácsony után, de májusban már kisfőnök voltam.. Nyilván amint mindenki visszavett az arcából, én is leeresztettem, de megdöbbentő volt, hogy a kezdeti sérülékenységemet milyen lazán kihasználták (gyakran sírva mentem haza) aztán amikor már nem volt vesztenivalóm, nem féltettem az állásomat, ezért visszaugattam, rögtön "behódoltak". Sem azelőtt, sem azóta nem volt ilyen, normális helyeken a kezdőt bíztatják és segítik, nem addig marják, amíg ki nem borul. Nyilván meghökkentek, amikor "csendeske" nem feladta, hanem visszamart, nekem mindenesetre így sem sikerélmény volt ez, hanem tiszta döbbenet...

Ilyet én is tapasztaltam,csak nem itthon,hanem külföldön(konkrétan Máltán).Iszonyúan rosszul éreztem magam ebben a közösségben,de azért néhány hónapig kibírtam,de senkinek nem kívánom azt,ahogy ott éreztem magam.Aztán egy nagy balhéval véget ért az ottani munkám és most már úgy gondolom,hülyeség volt reménykedni,hogy valami változik.Szar emberekkel nem szabad kezdeni,nem érdemlik meg az időt,amit elfecsérelsz rájuk...