Lehetséges, hogy valakinek megtetszik egy könyv szereplőjének egész lénye, és szeretne-ha nem is pontosan, de- hasonlóvá válni maga is? Lehetséges ez?
Köszönöm szépen a válaszokat, sokat segítettetek vele!
Nagyon örülök, hogy egyetértetek velem, mert bár bagyon nehéz úgy élni, hogy egy könyvszereplő személyét vesszük fel, és ez elég sok kínlódással, és lemondással jár- pláne nekem-, megéri, tudom; jó, hogy akadnak, akik nem vetnek meg ezért, mert arra számítottam, majd megdorgálnak, hogy ilyen életmódot hogyan is lehetne folytatni? Remélem, kedves eddigi utolsó válaszadó, hogy hasznodra vált a színes egyéniség, amelyet felvettél. Csak az a kár, hogy tizenöt éves fejjel (!) sem tudom, hogy milyen a személyiségem. Néha túlságosan szertelen vagyok, hamar cselekszem, sok indulattal- viszont sokszor visszabújok, mint csiga a házába, és elvagyok magamban, a könyveimmel, az állatkáimmal. Szeretnék megkomolyodni, de nem sikerül. Nemsokára átlépem a középiskola küszöbét, úgy, hogy nem tudom magamat adni-mert nem tudom, milyen vagyok. Töltöttem már ki enneagram-tesztet, de mindig más jön ki. Ez a személy segíthet nekem, hogy önmagammá váljak, bár néha vitatkozom magammal, hogy tényleg ilyen akarok lenni? Ekkor elég csak RÁ gondolnom, és tudom, hogy helyesen cselekszem.
10:57 vagyok.
a szavaidban sok ismerős elemet találtam. habár nekem sosem volt gondom azzal, hogy milyen is a személyiségem, mégis óvodás korom óta állandóan hozzá-hozzáadtam különféle irodalmi/filmbéli estébé szereplők jellegzetességeiből valamicskét, ami nem egyszerűen szimpatikus volt, hanem nagyon közelállónak éreztem. igazából állandóan kerestem valamit, valakit. nekem is volt olyan "kedvencem", akire elég volt gondolnom ahhoz, hogy máris magabiztosabbnak érezzem magam (nem mintha önértékelési problémáim lettek volna, de mégis). egyre csak gyűltek ezek a rétegek, és egyre jobban derengett valami mögöttük, olyan volt, mintha lassan kiraknék egy puzzle-t. 18 voltam, amikor először teljes alakjában kisejlett ez a valaki, és akkor jöttem rá, hogy nem mesterségesen építek föl egy képet magamról, amivel pedig néha vádoltam magam, hanem önmagamat kerestem, és nem azért választottam ki azt a szereplőt és azt a jellemvonást, mert szimpatikus oszt annyi (pedig ez is engem jellemez), hanem mert igazi énem kis darabkáit láttam mögöttük, és döbbenetes érzés, ahogy lassanként összeáll valami nagyon erős a háttérben.
szóval szerintem ne aggódj. ne erőltess magadra semmit, de bízz magadban és a választásodban ;)
Én is pont ugyanúgy vagyok, mint Te, de én egy sorozatkarakterben találtam meg önmagam.
15L
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!