Ez igazi barátság? (bonyodalmas, több lent)

Van egy barátnőm, 3 és fél éve vagyunk azok.

Úgy vettem észre hogy mostanában kicsit eltávolodtunk egymástól, attól eltekintve hogy mindennap beszélünk.

A gond szerintem egy fiú miatt van, akivel mindketten jóban vagyunk, de nagyon úgy néz ki hogy annak a fiúnak tetszik a barátnőm. Ő ezt nem vette észre, én mondtam el neki amikor jöttünk haza suliból.

Most komolyan, látszik hogy teljesen odavan barátnőmért! Állandóan beszélgetnek suliban, facebookon egy csomót.

Barátnőm azt állítja hogy őneki egyáltalán nem jön be a fiú. (persze ezt nem tudja tagadni)

Az igazi gond itt kezdődik: már majdhogynem egy románc van alakulóban, és a legtöbbet a fiúval beszélget.

Velem csak akkor, ha én kezdeményezem a csevegést. (szóval ha én nem szólok hozzá, akkor rám se hederít.)

Mostanában nem is megyünk át egymáshoz, pedig nyáron tök jól megvoltunk, sokat találkoztunk. Hozzám csak akkor jön át, ha ÉN felajánlom neki. Telefonon csak akkor beszélünk, ha ÉN felhívom. Néha ő is felhív, de csak azért hogy megkérdezze a házit... Szóval tulajdonképpen nem is lenne barátság, ha én nem kezdeményeznék. Kezdem úgy gondolni hogy a fiú miatt megy tönkre a barátságunk...

Ja de várjatok! Volt egy olyan is, amikor felhívott egy hülyeség miatt. Azért beszélgettem vele fél órát, hogy elmondja, a rendőr rászólt hogy ne biciklizzen a járdán... Figyelmesen végighallgattam. Aztán utána én felhívtam egy sokkal fontosabb dolog miatt, amit úgy éreztem muszáj elmondanom neki. Az elejét végighallgatta, utána hallottam hogy sóhajt egyet és azt mondta mennie kell facebookra mert mindjárt feljön a fiú beszélgetni vele...

És letette.

Úgy gondolom hogy nincs már értelme tovább folytatni ezt az egész barátosdit, többször megfordult a fejemben hogy elmondom neki ez így nem mehet tovább.

Ti mit gondoltok erről?