Nekem miért nincs egyetlen egy igaz barátom/barátnőm sem?
20 éves vagyok, boldog kapcsolatban élek a párommal, már az első babánkat várjuk...Általában én kezdeményezek az emberi kapcsolataim zöménél, és illedelmes, figyelmes vagyok, mindenkit szívesen meghallgatok bármilyen problémájával, tanácsot is adok, ha tudok, de ezt soha nem kapom meg viszont...
Csak addig vagyok jó mindenkinek, míg meghallgatom a gondjait... Én viszont jó ideje nem panaszkodom már senkinek, mert úgysem kíváncsiak rám, mellesleg míg meg nem kérdezik, hogy hogy vagyok, mi újság, addig biztosan nem kezdek el a saját bajaimról fecsegni...
Csak egy lelki szemetes lennék?
Rám miért nem kíváncsi senki?
Nem akarom sajnáltatni magam, és biztos, hogy velem van a baj, de mi??? Mégis mit rontok el? Mert hogy vmivel taszítom magamtól az embereket, az tuti...de mivel? Pedig annyira igyekszem, de... :(
Nagyjából értelek, de nem tudom... Ha épp nem is a gondjával keres meg vki, akkor is az az első, hogy megkérdezem, hogy na, hogy vagy? Esetleg ha előtte vmi bajáról beszéltünk, akkor rákérdezek, hogy megoldódott-e... Ha vmi sikerélményük van, akkor gratulációmat kinyilvánítom, szval együtt örülök, együtt bánkódok mindenkivel...
Elég lelki beállítottságú vagyok, sok rosszat átéltem már, és ebből kifolyólag igyekszem mindenkivel megértő lenni.
De velem mégsem azok az emberek úgy általánosságban...
Ha vki megbánt vmivel, akkor azt egyértelműen közlöm vele, hogy na, ezt nem kellett volna... Mindig is őszinte vagyok (talán túlságosan is) azokhoz, akik közel állnak hozzám, és volt már rá példa, hogy meg is bántottam egy pár személyt ezzel...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!