Érdemes egyáltalán keresni a baráti kapcsolatokat?
Most 25 éves vagyok, és sok csalódást éltem meg ezen a téren. Idősebb, tapasztaltabb emberek véleménye is érdekel.
Míg tanultam, azt hittem, van két nagyon jó barátnőm. Aztán amikor az élet úgy hozta, hogy valóban bajba kerültem (apukám halála, és párkapcsolat vége is), rájöttem, hogy ezek nem igazi barátságok, mert a "nagy" barátnők, még csak meg sem hallgattak, ha el akartam mondani a bánatomat. Ezt azóta úgy - ahogy a helyére tettem. Rájöttem, hogy az ilyesmi voltaképp nem barátság, csak jó viszony.
A (korábbi) legjobb barátnőmmel kicsit több, mint 6 éve tart a barátságunk. Mindketten más városban tanultunk tovább, de a szülővárosunkban továbbra is találkoztunk időnként. Amikor neki meg lett az első komoly párja úgy 3 éve, azt vettem észre, hogy egyre ritkábban keres. Míg korábban két hetente felhívott, azóta csak 1,5 havonta, ha eszébe jutott magától. Mindig én keresem őt. Mikor nagy volt náluk a baj, mert apukája beteg lett, azt is úgy tudtam meg, hogy épp akkor felhívtam, magától, el sem mondta volna.
Pedig korábban nem volt ilyen. Most, ha baja van, a párjával megbeszéli, én meg már eszébe sem jutok. Más városokban kaptunk munkát, elég messze. Ő egy nagy cégnél van, a fizetése a duplája az enyémnek. Én már meglátogattam őt, ő még nem volt nálam, mondván "sokba kerül az út". Erre nem olyan rég mesélte, hogy a munkatársaival elutazott egy három napos kirándulásra, ami legalább háromszor annyiba kerülhetett, mint, ha hozzám utazott volna.
Korábban azt hittem, olyan kapocs van köztünk, ami soha nem szakadhat el. Most viszont már nem érzem, hogy ő is szeretne engem, és igazán fontos lennék neki. Csak azt, hogy egy ismerős vagyok, és ennyi.
Nem tudom, érdemes-e egyáltalán barátkozni? Gondolom, ahogy egyre idősebb lesz az ember, azzal párhuzamosan egyre nehezebben is szavaz másoknak bizalmat.
Én most az eddigi tapasztalataim után, úgy látom, igazából az ember saját magán, a családján, és a párján kívül úgysem számíthat másra.
Korábban úgy gondoltam, az nem egészséges, ha az ember csak a párjával foglalkozik, és a barátságait nem építi mellette.
De most, hogy a korábbi barátok rögtön mellőztek, amint bajba kerültem, párjuk lett, vagy távolra kerültünk egymástól, már kezdem másként látni.
Most akkor szerintetek, érdemes baráti kapcsolatokat kialakítani, vagy sem?
válasza: válasza:Én is ugyanezt gondolom.Bár szerintem annak a "6 éves" barátnődnek egyszerűen csak nem voltál fontos és kész.Amúgy én magamon tapasztalom,hogy ha párkapcsolata van az embernek,akkor lényegesen kevesebb idő jut minden másra.Bár nekem eddig sem volt valami nagy társasági életem,most,hogy párkapcsolatban vagyok,szinte mindig a párommal vagyok,ő az első.Változnak az idők.De ha valaki igazán fontos,azt semmi áron nem akarja az ember veszni hagyni.
Régen én is sok barátnőmben csalódtam,de én azt tapasztaltam,hogy csak akkor hívtak fel,amikor valami problémájuk volt.Akkor kiöntötték nekem a lelkük,de amikor nekem kellett volna egy kis lelkizés,akkor már ott sem voltak, vagy gátlástalanul a szavamba vágtak.Nekem volt olyan barátnőm is,aki egy mondatot nem hagyott végigmondani.Nyitottam ki a számat és már nyitotta ő is és egyáltalán nem érdekelte,mit akarok mondani.Ilyen barátságok nekem sem kellenek.Viszont vannak normális emberek is a földön.
Köszönöm a válaszokat, elgondolkodtattak.
Amúgy, amikor keresem, és mikor az utóbbi években kerestem ezt a "6 éves" barátnőt, akkor főleg róla érdeklődtem, mert tényleg fontos volt tudnom, hogy jól van-e, és, mert hiányzott.
de tény, hogy a mindennapi ügyeit azokkal tudja igazán megbeszélni, akikkel nap mint nap találkozik, és valóban jelen vannak az életében.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!