Nagyon magamba vagyok fordulva, hol a kiút?

Nincsenek barátaim, de hiányzik hogy legyen.

Nem vagyok ronda(annyira biztos nem), nem vagyok retardált, tehát nem ez miatt.

Még suliba járok, de egyáltalán nem vagyok a szavak embere, még ha ritkán beszélek is valakivel, az sem tart sokáig (persze ritkán van kivétel).

Arra gondoltam majd megkérdezem néhány oszttársamat nem-e jönnének valahova inni. Aztán ha nem tartanak egy fz*sznak, akkor legközelebb már hívnának ők, nem? Ha megtudják hogy semmi barátom nincs, akkor biztos fogyinak fognak nézni, és inkább menekülnek nem?

Ti hogyan állnátok hozzá egy ilyen emberhez?