Valaki a csillogásból lecsúszik, vagy meg se tapasztalja azt. Melyik a jobb?

Második.

Ebben az esetben még lehet elégedett a saját kispolgári életével.

Ha megtapasztalta, milyen luxusban élni, és elvesztette, akkor soha többé nem lesz elégedett az "átlagos" életével.

Második.

Ha az első már egyszer megvolt, soha többé nem lesz elégedett a "normál" élettel.

Ez olyan, mint a szerelem.

Élsz benne egy langyos, lötty kapcsolatban, jön a nagy szerelem, de vége lesz...

Soha többé nem leszel elégedett a "félig-meddig" kapcsolattal.

Akkor már jobb, ha nem is tudod meg, hogy milyen a nagy lángolás.

Egész életedben sóvárogni fogsz utána!

Attól függ, hogy mire használja a tapasztalatot az első verzióbeli ember, és hogy a második verzióbeli embert mennyire viseli meg a kispolgári élet.

Én megtapasztaltam az elsőt (nyilván kicsit szelídebb verzióban, de a jó kocsi, luxus, extra csajok stb. megvolt). Mindig is erre vágytam, de amikor megkaptam, akkor rájöttem, hogy nem lettem boldogabb semmivel. Sőt, nagyon súlyos depresszióba zuhantam, ugyanis miután mindenem meglett, semmi nem okozott örömet, mert már nem voltak álmaim. Ekkor jöttem rá, hogy jó, ha van pénz, de a durva luxus semmiféle boldogságot nem okoz önmagában. Egy idő után megunod, megszokod, és kiüresedik.

Vagyis ez hozzásegített ahhoz, hogy megtaláljam a valódi boldogságot, és egy olyan életet éljek, ahol ezt a boldogságot megélhetem. Tehát megszabadultam az anyagi dolgok okozta függéstől, ami sok embert fogva tart, mert erről álmodoznak.

A másodikként felvázolt kispolgári csávó, aki ezt sosem tapasztalja meg, lehet egész életében emiatt boldogtalan, mert azt hiszi az a boldogság, és egész életében ezeket az álmokat hajszolja, majd meghal boldogtalanul.

Én ismerek sok ilyen embert is egyébként.

Tehát ebből a szempontból szerintem az első verzió jobb, mert ott mindent megél az ember, és rájöhet, hogy ez igazából nem is teszi boldoggá, kiég, és megvan a lehetősége, hogy az élet minden oldalát megismerve rájöjjön a valódi boldogság nyitjára.

4-es és 5-ös válaszoló csak egy típusú emberben gondolkodik - egy rendkívül felszínes, érzelmileg sivár embertípusban, de van egy másik típus is, ami sokkal gyakoribb.

Amikor valaki megtapasztalja a valódi luxuséletet, általában két lehetőség van.

Az egyik típus, a felszínes, érzelmi sivár, kizárólag anyagi javakkal élvezetet elérő ember ettől a luxustól függő lesz, mind boldogságban, mind egóban, és retteg attól, hogyha ez megszűnik, akkor nem élheti a teljesen céltalan fényűző életét. Ezek általában nagyon megzuhannak, amikor véget ér, sokszor függők lesznek stb.

A másik típus, általában intelligens és általában kemény munkával eléri ezt a luxuséletet, az amikor eléri mindezt, rájön igazából, hogy hosszútávon, miután az újdonság varázsa megszűnt, nem teszi boldoggá, arra pedig felesleges a pénz szórni, mert sokkal jobb helyre is tudja forgatni (üzlet, vállalkozás, földekbe, jövőjébe stb.)

Ezek általában rövid idő után családot alapítanak, vagy a már meglévő családjukkal elköltöznek egy érintetlen szép helyre, ahol zavartalan körülmények között élnek kiegyensúlyozott életet.

Személyesen ismerek sok ilyen embert, ezért nagyon jól ismerem ezt a két típust.

7-es:

Ez nagyon gyakori egyébként. Főleg híresebb emberek vagy gazdag üzletembereknél fordul elő, hogy először az újdonság miatt élvezik a fényűzést meg a luxust, majd rájönnek, hogy ez marhára nem boldogító, és semmi értelme, ezért úgy döntenek, hogy kivonulnak a társadalomból, vidékre költöznek, és sokszor maguknak termelik meg a dolgokat, állatokat tartanak, és egy elég idilli környezetben élnek a családjukkal és nevelik a gyerekeiket. Ez gyakoribb, mint ahogy az emberek gondolnák.

Ez egy tök természetes dolog. Az ember egyszer mindent megun, főleg a felesleges fényűzést, mert egyrészt unalmas egy idő után, és sok pénzbe kerül, és ebben a kombinációban felesleges. A természetes egyensúlyállapotra törekszik a legtöbb ember, a belső boldogságra és biztonságra, főleg ahogy egyre inkább öregszik.

5. vagyok, lehet, hogy van valami abban, hogy "felszínes", aki így gondolkodik.

De akkor is nagyon nehéz megélni a visszacsúszást.

A visszalépés az visszalépés.

És én nem feltétlen a pénzre értem ezt, hanem bármire...

Ha valami egyszer már megvolt, jó volt, és elveszíted, az nagy fájdalom.

Már nem lesz jó a régi, mert kevés lesz.

Mondjuk volt egy szuper munkád, klassz életed, nyugalmad, és azt elveszíteni...

Fáj, és ez normális is.

Az után fogsz vágyni!

Akkor már jobb, ha meg sem tapasztalod, mert ez a frusztráció nagyon meg tud gyötörni.