Ha meghallod azt a szót, hogy 'Franciaország', mi jut legelőször eszedbe?

Először is az, hogy voltam ott és milyen jó volt.

Párizs, Marseille, Saint Tropez, Nizza, Cote'd Azur, Loire menti kastélyok.

Divat, fények, szerelem, elegancia, pezsgő, dijoni mustár, Picasso, Toulouse Lautrec & Moulin Rouge, Louvre múzeum,

Jean Paul Belmondo, A profi; Jean Reno és Christian Clavier: Jöttünk, láttunk, visszamennénk, Luis de Funes a csendőrfimek, Gerard Depardieu alias Cantin Montargis-ból :D A taxi, Zűrangyalok,

Renault, Peugeot, Citroen

Négerek mindenhol,

Batsányi János A franciaországi változásokra c. epigrammája,

Meg az is, hogy sok híres magyar is töltött itt el hosszabb-rövidebb időt. Ady Endre, II. Rákóczi Ferenc, Munkácsy Mihály, József Attila, Kassák Lajos.

Egyébként attól függetlenül hogy a csigazabáló jut róluk eszembe kicsit viccesen de kicsit komolyan is, az is mindig eszembe jut hogy ők egy komoly nép, komoly háttérrel és előrelátással.

Hiába hisztizett a világ és legföképp Amerika pont nem érdekelte őket. Amerikai segitség nélkül is végrehajtották a kisérleti atomrobbantásokat igy is jelezve hogy egyenlő félként kell velük számolni.