Még ennyire sem számít az iskola? Van e értelme bármit biztos pontnak tartani az életben?
Úgy veszem ki, hogy még mindig mindenki (talán már csak megszokásból) ragaszkodik ahhoz az elképzeléshez, hogy az iskola olyan fontos lenne. De mitől is lenne az? Évről évre világosabb, hogy a kapcsolatok határoznak meg mindent és nem csak a mai világban, a történelemben is, akármelyik korban és most is, csak próbálják valamivel elfedni. Általában egy munkahely megszerzése úgy zajlik, hogy egy haverod vagy a csajod valakije tud valakit aki tud neked adni egy munkát és bekerültél, a szüleim érettségi nélkül lavíroztak végig munkahelyről munkahelyre és szépen megteremtettek mindent, viszonylag jól élünk (oké külföldi nyaralás nincs) és nincs érettségijük... Mondhatjátok, hogy ez nyilvánvaló és én is rájöttem már elég korán erre, mondjuk azt hogy elfogadjuk a tényt, én is elfogadtam, az intimítás-szerelem-szeretet-kapcsolatok négyes dönt arról, hogy hová jutsz az életben, minden más csak mellékág. De akkor miért is olyan fontos az iskola? Miért él az emberekben egy elképzelés arról, hogy az olyan fontos? Amikor a tanár/vizsgáztató és a te hozzá fűződő viszonyod együttállása és hangulata dönti el, hogy kitűnő leszel e vagy épp 2-esekkel bukdácsoló. A másik meg, hogy az érettségi tárgyakat-tételeket nagyjából megtanulod és, ha végig puskázod magad minden másból ugyan ott tartasz, mint az aki halálra tanulja magát. Hol az értelem ebben? Mitől lenne ez olyan stabil.. egy gólyalábakon álló ingatag stagnálás, az én szótáramban ez az iskola. Nincs igazam?
Bennem megvan az irányítás, vezetés képessége, mind erkölcsös és erkölcstelen módon, remek ötleteim és megoldásaim vannak 1-1 szituációra, de az állandó semmittevésben (iskola) ezt lehetetlen fejleszteni, örülök, hogy vége lesz és nagyon el kell gondolkodjak azon, hogy van e értelme továbbtanulnom. Mi értelme lenne egyáltalán? Ha utazgatni kezdek és felmegyek egy nagyobb városba, vagy külföldre és pozitívan állok mindenkihez az egyébként is kellemes megjelenésemmel nagyobb az esélye, hogy olyan munkahelyet kapok, mint más itt soha, akárhány diplomája van.
Szia!
Én meglehetősen sok iskolát láttam belülről, így most hozzá tudok szólni a "másik oldalról".
"a tanár/vizsgáztató és a te hozzá fűződő viszonyod együttállása és hangulata dönti el, hogy kitűnő leszel e vagy épp 2-esekkel bukdácsoló"
Voltam ilyen iskolában. EGY ilyenben a sok közül. A többiben nem ilyen volt, a többiben pontosan a tudásodnak és szorgalmadnak megfelelően osztályoztak és ismertek el.
"A másik meg, hogy az érettségi tárgyakat-tételeket nagyjából megtanulod és, ha végig puskázod magad minden másból ugyan ott tartasz, mint az aki halálra tanulja magát."
Ez is a fent említett egy sulimra igaz, a többire nem.
És gondolj bele: mikor kijössz a suli végén, 2 erőforrást szereztél ott: a diplomát és a tudást. A diploma szempontjából tényleg mindegy, hogy melyik módszerrel szerezted meg, de a benned munkáló tudás szempontjából már nem.
"az állandó semmittevésben (iskola) "
Még az általam kiemelt 1 iskola sem volt semmittevő, éppen ellenkezőleg. Csak a számonkérésben voltak olyan bakik, ami miatt aki tanult és aki erkölcstelen módszerekkel érvényesült, közel hasonló eredményt ért el osztályzatokban.
Más: az iskola nem csak az osztályzatokról szól, nem csak az osztályzatokra megy ki. Aki tanul, egy különleges szellemi és lelki élvezetben, a flow-élményben részesül.
Akinek ez nem öröm, nem gazdagodik tőle: ne csinálja.
ma 19:54
Érdekes, én "flow"-ot csakis itthon éreztem, amikor egyedül kutattam dolgok után vagy olvastam könyveket, vagy épp terveztem. Mindenütt máshol unalmat és fásultságot látok. Gondolom Pesten jártál suliba, én kisebb városról beszélek, vannak különbségek.
ma 21:07
Én egyáltalán nem így látom. Sokkal inkább elvégzel egy szakot ahol kb nem tanítanak semmit, majd pedig a munkahelyre a papír által bekerülvén elmagyarázzák mit kell csinálnod és annak köze sincs ahhoz amit az iskolában tanultál.
Eza az! Aki nem tanul, annak marad a lavírozás. Aki tanul és jó abban, amit csinálni szeretne (nem csak kényszerből tanul valamit), az legtöbbször válogathat is. Illetve mondhat nemet, ah úgy érzi, mert van hová mennie, ha nem nyal be a főnöknek. Amég kiskedvencként tart a főnök szívességből, addig jobb ha meghúzod magad. Viszont ha jó szakember vagy, akkor mondhatsz sokmindenre nemet, nem fognak az első körben kirúgni. Ha nem vagy annyira nélkülözhető, akkor kétszer meggondolják, kirúgjanak-e vagy sem.
Lényeg a lényeg, így is lehet, meg úgy is lehet. Kinek mit bír az önérzete.
"Sokkal inkább elvégzel egy szakot ahol kb nem tanítanak semmit, majd pedig a munkahelyre a papír által bekerülvén elmagyarázzák mit kell csinálnod és annak köze sincs ahhoz amit az iskolában tanultál."
Ez kb simán lehet ostobaság is. Ne büfészakokról beszéljünk, hanem rendes képzésekről. Ha azt gondolod, hogy egy leendő mérnöknek nem tanítanak semmit amitől jó szakemberré válhat, akkor nagyon tévúton jársz. Az egészségügyi képzésekről már ne is beszéljünk, és még sorolhatnám. A jó iskolákban olyasmiket tanítanak ami a szakmához kapcsolódik. Aki látott már főiskolát/egyetemet belülről (normális szakon), az tudja miről beszélek. Aki viszont úgy gondolkodik ahogy te, az nem tudja miről beszélek. Egyébként lehet, hogy te a kellemes megjelenéseddel olyan munkát kapsz külföldön mint ITT én soha a diplomámmal, de külföldön én meg olyan állást kapok ugyanezzel a diplomával amilyet te sehol a világon (legális munkákról beszélünk ugyebár) a kellemes megjelenéseddel + 8 általánossal/vagy egy sima érettségivel. De nincs ezzel semmi gond, kinek mi a célja, ki hogyan akarja élni az életét, ki mennyire nyitott a világ tudományaira, stb... Egyéni, alkati kérdés. Mellesleg én még itthon is jó munkákat kaptam mindig, még érettségivel is. Sosem rúgtak ki, nem építettek le, és mindig én váltottam önszántamból ha már nem elégített ki a munkám. Pedig mindenhol szépen megkértek, hogy maradjak, volt ahonnan még vissza is hívtak egy jobb ajánlattal. De ez van ha a munka amit végzek nem felel meg az érdeklődési körömnek és kevés a szellemi kapacitásomhoz mérve, márpedig érettségivel sokkal korlátozottabbak a lehetőségek.
2-es: igen, így van. TEHÁT: nem az iskolával általában van baj, hanem AZOKKAL az iskolákkal, amikkel Te találkoztál.
5-ös: milyen szakmákra gondolsz? Ha hegesztő akarsz lenni vagy műkörmös, akkor sem tudsz nulláról a főnöködtől megtanulni dolgokat, és jó eséllyel nincs is főnököd, pl. ha kozmetikus vagy, vagy masszőr.:) Ha pedig orvos, jogász, hangszerkészítő, karmester, nővér, mérnök... akkor a főnököd csak számonkér, treníroz a gyakornoki évek alatt, nincs az az agykapacitás, amivel elég lenne csak a gyakornoki idő megtanulni az elméleti hátteret.
Kiváncsi lennék, végzettség nélkül hogyan írnál meg vagy énekelnél végig egy operát.... :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!