Az átlagos embereknek a legkönnyebb az életük, vagy ez nem így van, mit gondoltok?

Szerintem nem csak az igényekről szól az, hogy valaki "átlagos".

Van egy "átlag" egy "norma", ami normálisnak számít, pl. valaki tizenévesen vidám, és bulizós, huszonévesen tanul és építi a karrierjét, harmincas éveiben a családjának él, negyvenesként szintén, az ötvenesekről meg inkább nem beszélek, mert, sajnos marhára le vannak írva már, mintha nem is léteznének, és igényeik se lennének, csak az, hogy várják haza a gyerekeiket, meg az unokáikat.

Ez valahol a "norma".

Meg kb. az, hogy hogy nézel ki.

Mondjuk egy nő legyen viszonylag csinos, és "nőies", egy férfi "férfias", és mondjuk ne hordjon rózsaszín pólót, és ne tupírozza a haját.

Aztán ott van a viselkedési norma, mondjuk egy nő inkább éljen a családnak, mint legyen atomtudós, vagy politikus, mert az nem "Nőies", egy férfi meg ne üljön otthon, főzőcskézve, mert azt férfiatlannak tartják.

Ezek a normák, meg az átlag a mi kultúránkban.

Aki ettől eltér, azt kinézik, leszólják, rosszabb esetben kiközösítik.

Úgyhogy, igen, annak, aki "átlagos", annak könnyebb beilleszkedni és élni is könnyebb.

Ha csak nem marhára tehetséges, mert akkor tud valami újat építeni.

szerintem ha alapvetően átlagos jellemű valaki (van rá gusztusa hogy azzá váljon) akkor sokkal nagyobb eséllyel válhat boldoggá. pontosan mert átlagos, nagyobb kínálat van számára. míg pl egy agyonpiercingezett nemzetiszocialista pornogrindcore-kedvelő lábimádó transzvesztita ha hasonló társat keres, akkor igen kicsi az esélye, vagy ha pénzt akar keresni, szintén, vagy ha barátokat, vagy pl boldog akar lenni egy náci államban, vagy elmenni egy koncertre, kisebb lehetősége van - mindenben.

remélem elég széleskörűen válaszoltam. tehát átlagosnak lenni előnyös, nagyobb boldogsággal járhat - általánosságban.

"Van egy "átlag" egy "norma", ami normálisnak számít, pl. valaki tizenévesen vidám, és bulizós, huszonévesen tanul és építi a karrierjét, harmincas éveiben a családjának él, negyvenesként szintén, az ötvenesekről meg inkább nem beszélek, mert, sajnos marhára le vannak írva már, mintha nem is léteznének, és igényeik se lennének, csak az, hogy várják haza a gyerekeiket, meg az unokáikat.

Ez valahol a "norma". "

ez tényleg így van, végre vannak értelmes emberek is, akik nem csak azt szajkózzák hogy mindenki különleges, mert tény, hogy létezik az átlag, és elvárások is vannak.

"Aztán ott van a viselkedési norma, mondjuk egy nő inkább éljen a családnak, mint legyen atomtudós, vagy politikus, mert az nem "Nőies", egy férfi meg ne üljön otthon, főzőcskézve, mert azt férfiatlannak tartják. "

szintén jó meglátás, és ugye ebből jön az előítéletek témája, társadalmi problémák. sajnos manapság ezt nagyon sokan nem látják, fel sem fogják, mert pon őkmaguk is a "büdözzsidódögöjjmeg" kategóriába tartoznak

"Az az idegesítő a magyar mentalitásban, hogy aki nem tart a csürhével, az hülye, namármost én ilyen emberekkel nem foglalkozom, szánom őket. "

sajnos ez tényleg így van, itt nincs elfogadás, érdeklődés, csak ítélkezés van, jóval előre. leginkább külsőből, vagy 1-1 akár félreértett megnyilvánulásból. mert utálkozni szeretünk, "mi magyarok".

"Igen nehezebb nem átlagosnak lenni, de saját magunkat el kell fogadnunk és magunknak kell megfelelni. "

egyetértek. és ehhez úgy látszik nagy erő kell, mert sokan inkább beolvadnak

------------

magam példájáról csak annyit tudok mondani, hogy én sem vagyok átlagos, és ezt a többséggel ellentétben nem csak úgy mondom, hogy hűdekülönleges vagyok. ennek következménye, hogy sok dologgal az élet területein gondom van. de igazából tényleg így a jobb, mert ha belegondolok, hogy átlagéletet kell élnem - olyat amit nem szeretnék, akkor inkább valószínűleg a halált választanám.