Megijeszteném, ha elmondanám neki, hogy vagdosom magam?

Elég lelkis lány vagyok,mindent magamra veszek hamar...Régebben elég duci voltam és páran emiatt bántottam és a mai napig emlékszem szinte az összes szóra,amit rám mondtak és arra is,hogy mikor,hol voltunk éppen,stb. Fogyókúráztam sokat,jártam sportolni is,de alig fogytam.

1 éve viszont rengeteget sportolok és nem eszem valami sokat,de ha sokat eszek,akkor hányok.Tudom,hogy ez nem jó,de már nem bántanak emiatt és én is jobban érzem úgy magam,hogy bármit felvehetek.

Csak itt van az is,hogy a baj csuklómat néha vagdosom.Mások erről nem tudnak,mert nem látszik és mindenki szerint én vagyok a boldog lány,akinek nincsenek gondjai,mert mindig mosolygok és nem beszélek arról,hogy mi bánt.De ez nem így van,gyenge vagyok,minden éjszaka sírok és csak arra tudok gondolni,hogy régen miket mondtak rám és ha valami történik,akkor vagy teleeszem magam és hányok vagy pedig vagdosom magam.

Most jóban lettem egy fiúval,aki általánosban is osztálytársam volt(most is az) és ő piszkált nagyon sokat régen,hogy hogy nézek ki,stb.

Elég sok mindent megbeszélünk és kérdezte,hogy miért van rajtam mindig hosszú ujjú és miért hordok tesin csuklószorítót,amikor annak nincs értelme.

Nem tudom,hogy őszinte legyek-e vele és elmondjam-e,hogy kicsit kattant vagyok vagy ne...Félek,hogy esetleg elmondja másoknak és ugyanaz lesz,mint általánosban,hogy piszkálni fognak.Viszont jó lenne vele őszintének lenni.

Eleve fura a barátságunk,mert ő a gimi egyik legnépszerűbb gyereke,jóban van mindenkivel és engem alig ismernek.Nem értem,hogy miért.De jó vele beszélgetni,csak félek,hogy ettől megijedne...Eddig még senkinek nem mondtam el ezeket a dolgokat,ő lenne az első.

L15