Tiszteld az idősebbeket, és nekem miért nem jár ki a tisztelet?

ez egy nagyon érdekes kérdés és én sem értem.

amikor 16 éves voltam, ugyanezt a kérdést tettem én is fel. senki nem tehet arról, hogy mikor született.

ma, közel 50 évesen érzékelem azt, hogy bizonyos szituációban a korom miatt tisztelnek a fiatalok. ez nekem ma sem tetszik ugyanúgy, mint 16 évesen sem tetszett.

ne azért tiszteljük a másikat, mert idősebb, hanem azért mert ember. és ez természetesen a közép és az idősebb generációra is vonatkozik a fiatalokkal szemben.

Szerintem teljesen igazadvan....azért mert valaki idősebb, semmi nem jogosítja fel rá, hogy a fiatallal bunkó legyen, mert se nem apja, se nem apja, se kutyája se macskája....akkor meg milyen jogon bunkó a másikkal? Én, mikor veled egy idős voltam, volt egy füzetem, amit mindenhová magammal vittem és sosem adtam ki a kezemből, mert abba írtam a műveimet...minden órán kiraktam az asztalra a felszereléssel együtt, és ha eszembe jutott valami, gyorsan beleírtam...érdekes módon ez egyik tanárt sem zavarta egyetlen egy kivételével...volt egy öreg,kövér orosztanárom...őt utálta lejobban az egész osztály,undorító egy stílusa volt a vénasszonynak...nem tetszett neki, hogy írtam valamit a füzetbe az óráján, ezért elvette, és mikor a jogos tulajdonomat előbb szép szóval visszakértem, azt mondta, majd ha a szüleim bemennek érte (akik még a szülői értekezletre sem jutottak el soha, mert minden nap dolgoztak és én messze tanultam, kollégista voltam...nem volt idejük odautazni)...na akkor én is dühös lettem, hogy milyen alapon meri elvenni a tulajdonomat egy vadidegen ember? Ez közönséges lopás....nem tudok olyan szabályról, hogy füzet nem lehet nálam az órán...így fogtam, visszavettem saját kezűleg a füzetem, és megmondtam a tanárnak, hogy egy undorító tolvaj...óra után elment sírni az igazgatóhoz, aki magához hivatott, és megkérdezte, mi is volt ez...én elmondtam neki mindent szóról szóra, ugyanúgy, ahogy itt leírtam...sőt, azt is elmondtam, hogyan viselkedtem a tanárnővel, miután nem szolgáltatta vissza a füzetem...erre az igazgató úr ennyit mondott: "köszönöm,hogy őszinte voltál! és akkor most beszélgessünk a verseidről...nem akarod beletenni az iskolaújságba valamelyiket? "

tehát mindenki szerint jogos volt a felháborodásom, még a nagy igazgatói megdorgálás is inkább dicséret volt :) és a történetemből azt hiszen nagyon is világosan kiderül, hogy csak azért, mert valaki idős vagy mondjuk tanár, nem engedhet meg magának mindent...persze ezt is túlzásba lehet vinni, nem szabad átesni a ló túloldalára...ha valóban tettél valamit, amivel kiérdemled a büntetést, akkor inkább bocsánatot kell kérni, mint affektálni

Az időskor az egy állapot, nem érdem.

Amikor azzal jönnek, hogy ők ledolgoztak egy életet, akkor arra a válasz: Nagyon helyes, az volt a dolga, hisz ha nem így tesz, megbüntették volna, mint Közveszélyes Munkakerülőt.

Számomra már az is felháborító, ha tegeznek, de elvárják, hogy én magázzam őket. Azért mert fiatal vagyok? Lehet, hogy az az illető egy rossz ember volt, aki nem törődött a családjával, esetleg részegen verte is őket, s akkor tiszteljem, mert idős?

Éljen, viselkedjen példamutatóan, akkor kijár a tisztelet. Nagyon el vannak kanászodva, s elfelejtik, hogy a fiatalság mindig az idősebbek példájából tanul.

23/F